Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)
ságok kiépülésével. T. Mérey Klára szerint ,,az országos urbárium már csak jogi keretek közé foglalta a földesuraknak azt a törekvését, hogy a feudális terményszolgáltatások mellett a földesúri birtokokon alkalmazható jobbágy munkaerőt biztosítsák, illetve helyenként ehelyett meghatározott pénzösszeghez jussanak. Igen fontos volt számukra az urbáriumban biztosított hosszú fuvar is, amely terményeik piacra szállítását oldotta meg. 46 A XVIII. század folyamán az aliódiumok előremutatása két területen nyilvánult meg: a gabonatermesztés területén 47 , azaz a háromnyomásos határhasználattal a szántóföldi termelés növekedésével, ami hatott a falvak gazdálkodására is. Az állattartás területén a tejelő tehenészetek létrehozása jelentett lépést a belterjesedés felé, de ez a paraszti birtokokon még egy évszázadig várat magára. Történt némi fejlődés a takarmányozásban is (nagyarányú kukoricatermelés). A földesúri haszonállattenyésztés — jóllehet külterjes tartásmóddal — nagymértékben előrenyomul a század közepétől. A csökkenő tendenciájú, a még mindig érvényben levő marhaexport, a felfejlődőben levő sertéskereskedés táplálta ezt a lehetőséget. Ugyanakkor helyenként a juhnyájak is erősen megnőttek. A földesúri állatállomány ilyen arányú megnövekedése csak a jobbágyok legelőinek, erdőinek, vagy a községi közös földeknek rovására történhetett. Az intenzívebb termelési ágakban a parasztság járt elől, mint a szőlőtermelésben, később a dohánytermelésben, a kezdetleges mezőgazdasági iparok létrehozásában. Vízi- és szárazmalmok, olaj ütők építésében jeleskedett a falvak népe, valamint borkimérések, mészárszékek működtetésében. Ezek nagy részére is hamar kiterjed az uradalmak hatalma és az ő fokozott pénzbevételeik forrása lesz. 48 b) Értékesítési lehetőségek hatása az uradalmi és paraszti gazdálkodásra. A jobbágyparaszti gazdálkodás egészére a XVIII. század első felében az önellátásra való törekvés volt jellemző. De a korábbi hagyományoknak megfelelően eleinte mégis a könnyebben előállítható javak (élőállat) eladása révén vásárolták fel egyes rétegek a létfenntartásukhoz szükséges készleteket. Már a török idők alatt a katonák, prédikátorok, de a vállalkozó szellemű parasztok, pásztorok is foglalkoztak állathajtással, kereskedéssel, eladások közvetítésével. A legnagyobb jelentőségre Kálmáncsehi emelkedett vásáraival a marha- és borkereskedelemben. Több útvonalon terelték a marhákat, 49 a somogyi községek közül Babócsa, Hetes is szerepet kapott. Kálmáncsa és Szigetvár elestével az útvonalak eltolódtak, de továbbra is áramlott mind az Alföldről, mind Zalából, Somogyból az ízletes, nagytestű magyar ökör Ausztrián át Nyugat-Európába. 50 Mind a marhaexport, mind más lényeges (bor, bőr, gabona, vad, hal) kiviteli cikkek sorsára kedvezőtlenebb korszak köszöntött a Rákóczi szabadságharc leverése után. Már kezdet46. T. Mérey K. 1965. 51. 47. Wellmann 1979. 72-77. 48. Pap G-né 1970. 176. 49. Ruzsás L. 1962. 201-207. Két útvonalat jelöl meg: egyik a vörösmarti révtől Siklóson, Babócsán át Pettauba; másik Simontornyán Hetesen át a Balatont is érintve Kanizsán, Körmenden át Bécsbe. 50. Az útvonal végső célja Regensburg, Augsburg, Nürnberg, Svájc, Genua, Velence és a pápai állam.
