Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

evangélikus lakossága, kapcsolatai főleg a tőle délre fekvő evangélikus falvakkal álltak fenn.

32 A Berek: Kis- és Nagyberek tája, a rajta élők életmódja nem különült el élesen a Kis-Balaton környezetétől. Az itteni falvak többsége magyar és katolikus, folyamatosan fennmaradt. A fent említett horvát betelepülők utódai Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér kivételével már a XIX. század elején elmagyarosodtak. Buzsák és környéke nemcsak nemzetiségi—néprajzi szempontból különült el, de gazdasági szempontból is. Környezeténél szegényebb volt, ennélfogva hagyományőrzőbb.

33 Jóval fejlettebb volt pl. Szőllőskislak, Szőllősgyörök gazdálkodása (nem két, hanem háromnyomású határhasználat), nem a szegényes állattartás dominált. A fonyódi hegy oldalában e terület falvainak voltak szőlői. Kéthely szőlő- és gyümölcstermelésével - igaz elsősorban az uradalmival — de a parasztival is, ezenkívül iparosaival jelentős központjává lehetett e vidéknek.

34 Külső-Somogy töltődött fel a legnagyobb mértékben idegen ajkú csoportokkal. A XVIII. század fordulóján beköltözött — fentebb említett Somogyvár környékére — horvátok hamarosan beolvadtak a magyarságba. Jóval nagyobb csoportokban érkeztek ide németek.

35 Ezek sokáig meg is tartották különállásukat. Kedvezőbb telepítési lehetőségeik (kimért, rendezett falvak, szabad költözés, taksás földbéres falvak) előnyösebb jogi helyzetük miatt gazdasági lehetőségeik köre szélesebb volt, mint a környező magyar falvaké. Ezért náluk előbb következett be gazdasági fellendülés, könnyebben foglalkoztak igényesebb művelésmódot kívánó növényekkel, előbb belterjesedéit állattartásuk, racionalizálódott családi munkamegosztásuk, s ez hatással volt pl. építkezésük, viseletük, táplálkozásuk polgáriasodására. De akadt köztük szegényebb is, mint a zsellérsorba süllyesztett Ecseny. Evangélikus szlovákok jöttek Tabra, Kérre, Gyugyra és környékére, ezek egymással érintkeztek (vallás, családi kapcsolatok), környezetüknél viszonylag szegényebben éltek, sok idénymunkás (Kér, Gyugy) került ki közülük.

36 Külső-Somogy területén levő magya32. N. Kapcár R. 1980. 73-77. 33. dr. TakátsGy. 1934. 38.HossJ. 1966. 1-48. Knézy J. 1979.57-64. 34. T. MéreyK. 1977. 21-100. Valentényi G. 1909.. Az 1715. 1720-as összeírás jelentős számú németet vett számba, valószínű iparos volt nagyobb részük (Muzsnai L-né 1976. 139.) 35. Az 1773. évi Lexikon locorum kimutatása szerint Fiadon magyar, horvát és sokac nemzetiségűek éltek, (Muzsnai L-né 1976. 127-150.) A német falvak betelepülése a következő: 1720. Mocsolád (Felső); 1713 után Németegres; 1725 Bonnya. (itt magyarok is éltek) 1726. Miklósi; 1730. Kötcse; 1750. Zics és Nágocs, 1758 Ecseny és Döröcske XVIII. sz. első fele: Szorosod, Kára, Torvaj; 1778. Pusztaszemes; 1780. Polány, 1811. Sérsekszőllős; 1820 után Somogyszil, Büssü, 1848 körül Gadács. Schmidt J. 1939. 82; T. Mérey K. 1977. 93-95. Kisebb csoportok 1757-ben Töreki pusztára érkeztek; ezenkívül Kiliti Endréd, Vörs, Balatonkeresztúr, Kéthely, Ádánd, Lengyeltóti, Zamárdi, Kőröshegy községekbe is (Jankó J. 1902. 145.) A XVIII. század végén újabb német csoportok érkeztek néhány külső somogyi német községbe (Kára 1767; Ecsény 1778 és 1783; Pusztaszemes 1778; Nágocs, Bonynya 1783) Szita L. 1977. 229. 36. Az 1773. évi Lexicon locorum szerint Tabon magyarok és szlovákok élnek. (Muzsnai L.-né 1976. 139-150) Torvajra 1732-ben jöttek Bars megyei szlovákok Pesthy Frigyes szerint, innen néhány család Endrédre Zamárdiba, Lellére, (Jankó J. 1902. 143-46) Faluszemesre ment. . .