Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

gazdálkodása, anyagi kultúrája sok tekintetben hasonló volt, mint a szomszédos belső-somogyi falvaké. A Zselic északi nyúlványain az előbbieknél szegényebb katolikus magyar falvak húzódtak meg. A délkeleti részen a XVIII. században még elég jelentős horvát népesség egy része beolvadt, vagy délebbre szivárgott. Annál nagyobb tömbben maradtak fenn a német községek. Az ide érkezők nem közvetlenül német nyelvterületről, hanem Tolnából, Baranyából jöttek,

41 magyarok és horvátok mellé települtek kb. 1746 és 1820. között.

42 A német falvak hamarosan korszerűbb jövedelmezőbb gazdálkodásukkal tűntek ki. Hatásuk a környezetükben levő magyar falvak gazdálkodására, jelentős (Cserénfa, Kaposgyarmat, Simonfa, Magyarlukafa): így pl. a fával kapcsolatos háziiparok, s fatárgyakkal való kereskedés elterjedése. 2. A somogyi jobbágyok gazdálkodásának összetevői, meghatározói a XVIII. században. a) A szolgáltatások és a földesúri üzem szerepe, hatása. A törökök alól felszabadított országrészekben a gazdasági élet alapjait a parasztság vetette meg, így Somogyban is. A század elején a földesúri gazdálkodás még igen kezdetleges, nem iránytadó. Kénytelen volt a földesúr megelégedni azokkal a természetbeni, majd pénzbeli szolgáltatásokkal, melyeket jobbágyaitól kapott. Egyenlőre népes falvakat, munkáskezeket kívánt. A nagybirtok már kezdetben megpróbálta határait kiterjeszteni, extenzív irányú szerepe volt. Éppen ezért érdekében állt új — elvadult vagy addig műveletlen — területek művelésbe vonása. Ezért eleinte elnézte a falvak népének földszerzési vágyát, azt hogy irtásokkal újabb területeket hódítsanak meg, vagy kézbevegyék a szomszédos, elnéptelenedett falvak földjeit.

43 Később többek között ezen írtásföldek elvétele vagy alacsony áron való visszaváltása képezte a legtöbb vita tárgyát a földesurak és jobbágyok között. A jobbágyokat némileg még védték is más — egyházi, állami — katonai adószedők és végrehajtók túlzásai, erőszakoskodásaival szemben.

44 Egyes birtokokon már az 1730—40-es években változások történtek (Veszprémi Püspökség, Festetich birtokon). Megindult a majorságok erőteljes kiépítése, ezzel kapcsolatosak e korai úrbéri birtokrendezések, földek visszaváltása, elvétele, jobbágy telkek kihasítása, a szolgáltatások megszigorítása, a robot emelése.

45 A termelés megindítása után a piacra termelés első kísérletei történtek meg a föld biztosításával, a saját major41. Schmidt J. 1939. 82. 42. Németlad 1739, Gödre 1745. Boldogasszonyfa 1746. körül Németlukafa és Gödreszentmárton 1750 körül - 1780-ig -, Almamellék 1768; Bőszénfa 1772-74; Szentlászló 1774; XVIII. sz. vége Gálosfa, 1800 után Almásk eresz túr, 1810-20. Terecsenypuszta, 1844 Márcadó. 43. Wellmann I. 1979. 40-44. 44. Csányi F. 1889. 14-18. Pl. az 1726-os tapsonyi megyegyűlésen a szentmártoni apáttal való megegyezés szerint kimondták, hogy azontúl csak a birtokosok szedik be a tizedet is, s ezért egy bizonyos összeget fizetnek az apátnak. Hasonlóan lépett fel a megye a katonaság visszaéléseivel szemben (Taubert E. 1928.) 45. T. Mérey K. 1965. 16. szerint 1730-67 között 81 községben történt úrbéri rendezés (a megye községeinek csaknem egyharmadában).