Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

SOMOGY MEGYE JOBBÁGYPARASZTI NÉPÉNEK CSOPORTJAI ÉS GAZDÁLKODÁSA (XVIII. SZÁZAD ELEJÉTŐL A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉIG) KNÉZY JUDIT 1. A megye népességcsoportjai a XVIII. század második felében. (táji csoportok és új gazdasági régiók kialakulásának kezdete) a) Az újrakezdés nehézségei a XVIII. század elején Somogy megye népének XIX. századra kialakult etnikus képét nagymértékben meghatározták azok a gazdasági, demográfiai, társadalmi változások, melyek a török kiűzését követően végbementek. A mocsarak, idegen számára áthatolhatatlan sűrű erdők közelében fekvő községek egy részének lakosai saját földjük, falujuk területén, vagy közelében vészelték át a nehéz időket.

1 Mások messzebbre menekülve húzták meg magukat, s a harcok csendesülésével vissza-visszajártak, végül visszaköltöztek szülőfalujukba vagy annak környékére. A XVIII. század elejétől kezdve ezek a helyi tapasztalatokkal rendelkezők segítették leginkább elő a megye paraszti hagyományainak továbbvitelét. A faluhatárok, dűlők, termelési lehetőségek ismeretében nekik könnyebb volt az elvadult táj újra meghódítása, a puszta földek művelés alá vétele. E helybenmaradottaknak tekinthetők közül került ki később a telkes, legalábbis féltelkes jobbágyok jelentős része. Ezek többsége örökös jobbágyként szerepel az úrbéri rendezéseknél.

2 Az ennél szegényebbek másfelé — sokszor többfelé — próbáltak szerencsét. A határperek tanúságai szerint az egyes paraszti rétegek a veszélyes időkben nem különültek el élesen. Egy-egy személy egyik községben mint pásztor, másutt zsellér, ismét másutt iriint féltelkes jobbágy bukkant fel. A másik kanászként fiára bízta a kondát, míg ő maga irtott egy területet szőlőnek.

3 Bél Mátyás a régi helyükre visszaszáüo, földlyukak helyett házakba költöző XVIII. század eleji somogyiakról személyes tapasztalata alapján olyan jellemzést adott, hogy „mindent úgy rendeztek el, hogy könnyű legyen — ha gyászos csapás szakad rájuk — a települést elhagyni".

4 A menekülés körültekintéssel, az ismerős tájon alkalmasabbnak tűnő szálláshelyre történt. Sok község más dűlőben épült fel újra, (Rinyakovácsi,

5 Somogyudvarhely, Bürüs, Lábod, Somogyszob

6

) vagy az uradalom 1. Kováts Z. 1969. 3-4. 2. Pap G-né. 1970. 181. p.4.sz. összesítő térkép. 3. Hófer T. 1955. 142. Egy 1765-ös határper kapcsán írja „a szegődött pásztor s a szántó-vető gazda közt ekkoriban korántsem volt merev a határ, inkább rengeteg átmenet". (Orczi-Taszár határpere SML.Met.) 4. Bél M. Notitia. . .6. 5. Knézy J. 1974.50. 6. Tóth E. 1940. 195.