Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Mártha Zsuzsanna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban az 1920-1938. években

feltételezése szerint 6 darab volt. Ugyanez az intézet egy felnőtt férfi heti tojásadagját 3,5 tojásra tette.

34 Az 1914—1918. évek háborús konjunktúrájának hatására a tengerentúlon, főként az USA-ban és Kanadában jelentős mértékben növelték a mezőgazdasági termelést, ami az 1920-as évek végére világviszonylatban agrárválsághoz vezetett. Az a körülmény pedig, hogy Magyarország mind a mezőgazdasági terményértékesítés, mind az ipari nyersanyagbeszerzés terén a külföldi árukapcsolatokra rá volt utalva, jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy hazánkban a válság különös súllyal, pusztító hatással érvényesült. Egyéb bevételeinek megcsappanása folytán a parasztság a válság éveiben kénytelen volt baromfiállományának egyre növekvő hányadát — háztartási fogyasztásának rovására is — piacra vinni, holott a 20 kat.hold alatti gazdaságok pénzbevételéből mintegy 20% már korábban is a baromfinak, tojásnak és tollnak értékesítéséből adódott.

35 Amikor a kisgazda nem ritkán hetekig sem tudta hízott sertését eladni, megtörtént, hogy csak a baromfiból pénzelhetett, sok kisembernek pedig a munka- és keresethiány miatt szinte az egyedüli jövedelmi forrása volt a baromfi.

36 Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szegényebb falusi baromfitartók kevés baromfihúst és tojást fogyasztottak. Az exportcentrikus baromfi tenyésztési politika a hímbaromfi csereakción kívül elsősorban a szakismeretek terjesztése útján kívánta a baromfitenyésztést fejleszteni, mégpedig nemcsak az általános mezőgazdasági szakoktatás keretében, hanem Gödöllőn is. Itt azonban a baromfitenyésztő munkásnőket képző szakiskolán pl. 1928-ban egyéves tanfolyamon a baromfitenyésztésben jártas 12 tenyésztő mestert képeztek csak ki.

37 Az 1920-as évek közepén sokan nyugati mintára tenyészbaromfit és tenyésztojást előállító olyan kis farmokat kezdtek szervezni magánerőből, amelyek a nagyobb tojás-, illetve húshozamú tyúkok tenyésztését tűzték ki célul. A divatba jött farmszerű baromfitartásnak hamar konjunktúrája támadt. 1928-tól kezdve a Földmívelésügyi Minisztérium a baromfi és baromfitermékek kivitelének növelése végett az ilyen baromfifarmok létesítését az állam által támogatott akciók közé sorolta: berendezésüket kölcsönnel könnyítette meg. A farmok díjtalan tenyésztési tanácsadást kaptak, továbbá a tyúktífusz és a tuberkulózis terjedésének gátlása végett állategészségügyi ellenőrzésben részesültek. Legtöbbjük mégis a nagy gazdasági válság hatására 1931-ben csődbe jutott és megszűnt. A magán baromfitelepek állami ellenőrzéséről a 88 354/1928. FM sz. rendelet intézkedett. Ennek értelmében minden olyan baromfitelep tulajdonosa, akinek legalább 100 tojótyúkja volt, és kötelezettséget vállalt arra, hogy tojóállományát egy év alatt 200 darabra felemeli, valamint a tenyésztési adatok nyilvántartására vonatkozó utasításokat végrehajtja, díjtalan állategészségügyi vizsgálatban és tenyésztési tanácsadásban részesülhetett.

38 Az így ellenőrzött mintegy 100-200 ezernyi baromfi azonban és még inkább a 34. R. JónásM. 1943. 51. Schweng L. 1944. 354. 35. SzuhayM. 1962. 235. 36. Dévánszky K. 1932. 37. 1898-tól Baromfi-Munkásnó'képzó' Iskola, 1928-tól Baromfitenyésztő Szakiskola, utóbb Baromfitenyésztő Kísérleti Tangazdaság (Gödöllő). 1920 és 1944 között itt egyéves tenyésztőmesteri tanfolyamokat és hathónapos baromfitenyésztő tanfolyamokat tartottak (Magyarország földmívelésügye az 1928. évben 1930. 17.*). 38. Martha Zs. 1964. 125.