Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Mártha Zsuzsanna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban az 1920-1938. években

Ezekben az években a baromfitermékek előállításának és áralakulásának idényhullámzása kifejezettebb, mint napjainkban, ami az évszaktól majdnem független tenyésztojás-termelésnek és gépi keltetésnek a mainál lényegesen kisebb elterjedtségére vezethető vissza. A tojástermelés a külterjes tartásban a fiziológiás és környezeti tényezők hatására az év folyamán jellegzetesen ingadozott. Általában a második évnegyed végén szokott a tojótyúkok állománya a köztenyésztésben legnagyobb lenni, amiben szerepe volt annak, hogy ilyenkorra az őszi kelésű jércék már tojóvá lettek, a minimum pedig leggyakrabban az első évnegyedre esett, amikorra csak a törzsállomány maradt meg. A termelés a téli hónapokban rendszerint a hazai szükségletet sem fedezte. A tavasz kezdetén bár a keltetés tojásszükséglete is gyorsan emelkedett, és március-április hónapokban tetőzött, hamarosan a tojás a belföldi fogyasztást messze meghaladó mennyiségben zúdult a piacra. Tavasszal a tojás ára a télinek rnintegy felére esett vissza, aminek következtében a termelői háztartások tojásfogyasztása rendszerint nőtt. Nyár végén (főként augusztus 15. és szeptember 8. napjai között) a népi tartásban viszont csökkentette a tojások forgalomba hozatalát eltevésük a téli hónapokra. A tojástartósítással foglalkozó cégek legkedvezőbb felvásárlási lehetőségei gazdasági megfontolásból február-június hónapokra estek. A tojás árában az idényhullámzás annyira kifejezésre jutott, hogy a statisztikában a tojásár volt a szezonindex számításának egyik kedvelt példája.

29 Tojásból a termelés jóval nagyobb idényhullámzást mutatott, mint a fogyasztás, ezért a Budapestre szállított tojások mennyiségének tekintélyes hányadát hosszabb-rövidebb ideig hűtőházban vagy „meszes" raktárban tartották.

30 Minden fajú élő és leölt baromfi az év különböző hónapjai szerint szintén lényegesen ingadozó mennyiségben került piacra.

31 A termelés és a piacra vitt mennyiség szezonális alakulásának ismerete volt az alapja a reális készletgazdálkodásnak és exportpolitikának. Az 1920-1938. években a viszonylag kis termelési hozamok ellenére is mind baromfiban, mind tojásban azért mutatkozhatott jelentős exportfelesleg, mert alacsony volt baromfitermékekből a fejenkénti fogyasztás azoknál a szegény falusi néprétegeknél, amelyek az ország baromfiállományának nagy hányadát tartották, tenyésztették. A tenyésztőknek baromfihús- és tojásfogyasztásáról nem történt országos felmérés, de a falusi lakosság tojásfogyasztása az ésszerűbben táplálkozó városi lakosságénak csupán 47%-ára volt tehető.

32 Nyugat-Európában már közvetlenül az első világháború utáni években is a zsíros húsok és a sok gyúrt tészta helyett a könnyebben emészthető ételeket: a baromfihúst, főzeléket és gyümölcsöt fogyasztották nagyobb mértékben.

33 Az egykori létfenntartási költségszámítás becslése szerint az 1930-as évek végén egy négytagú budapesti munkáscsalád hetenként mindössze 3 tojást fogyasztott, míg ugyanakkor egy négytagú, szerényen élő tisztviselőcsalád heti tojásfogyasztása a Magyar Gazdaságkutató Intézet 29. Schweng L. 1944. 255. 30. Piackutatási munkálatok. III. 1940. 82. 31. Piackutatási munkálatok. III. 1940. 73. 32. Piackutatási munkálatok. V. 1944. 94. 33. Juhász K. 1935. 274.