Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
N. Kiss István: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege, 16-18. század
szetes szaporodás és a tömeges bevándorlás révén a magyar királyság népessége, — ugyancsak Erdély, Horvátország és a Határőrvidék nélkül — elérte a 6,5 milliót, azaz a négyzetkilométerenként 34 fős sűrűséget. II. GABONATERMELÉS ÉS GABONAFOGYASZTÁS A már jelzett területen 3 a gabonatermés 85-90%-át a kenyérgabona, 10— 15%-át a takarmánygabona (árpa, zab) tette ki. Az utóbbit főleg mint tavaszi vetésű gabonát termelték. A 16. században több mint 100 000, a 17.-ben több mint 13 000 és az 1707. évi metszetben közel 5000 paraszti, illetve nemesi gazdaság konkrét terméshozamait elemeztük. 4 Súlyozott átlagban számolva, mely természetesen elfedi a gabonatermelés regionális különbségeit és a parasztság hangsúlyozott vagyoni rétegeződését, egy családra, kenyér- és takarmánygabonából együttesen, az alábbi mennyiség jut. 1. táblázat Az egy családra eső gabonamennyiség, q-ban 1550 12,1 mázsa 1570 9,6 mázsa 1585 7,8 mázsa 1600 7,3 mázsa 1659 4,6 mázsa 1664 5,1 mázsa 1707 10,4 mázsa 1707 23,1 mázsa (nemesek) Az 1550-es évekhez képest a gabonatermés volumene gyors ütemben csökkent; 1600 körül annak már csak 60,2%-át, a 17. század második felében 38—42%-át, míg 1707-ben, megközelítve az 1550-es bázis-időszakot, újra 87%-ot tett ki. A gabonatermelés évszázados trendjét 1550-től a fokozatos, majd gyors csökkenés jellemzi, mely csak a 18. század eleji fellendülés után éri el a 16. század derekán mért szintet. Mennyiben fedezték ezek a készletek a népesség eltartását és volt-e komoly szerepük az ország exportjában? Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a fenti adatok a teljes gabonatermésre és valamennyi parasztcsaládra vonatkoznak, mert a gazdaságok jelentős része nem folytatott szántóművelést. Valamennyi adatunkat figyelembevéve, a gabonatermesztéssel nem foglalkozó háztartások aránya a 16. században 35,6%, a 17. században 34,9% és 1707-ben 49,8% volt. Ezt a jelentős csoportot különböző rétegek alkották: az olyan körzetek népessége, ahol a fejlődés eljutott a szőlőművelő, vagy állattenyésztő monokultúráig, a „sine terra" és ,,sine frumento" jelzésű családok, melyek kézműiparral, vagy napszámmal keresték kenyerüket és a bizonytalan exisztenciájú, pauperizált elemek. Ellátásuk jelentős 3. A magyar királyság már fentebb jelzett központi területén: 190 000 km 2 . 4. N. Kissi. 1977.
