Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

N. Kiss István: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege, 16-18. század

AZ AGRÁR MONOKULTÚRÁK ÉS MAGYARORSZÁG AKTÍV KÜLKERESKEDELMI MÉRLEGE, 16-18. SZÁZAD N. KISS ISTVÁN Hosszantartó forráskutatás eredményeképpen ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy néhány fontos termelési ág fejlődését és a külkereskedelem mérlegének alakulását a 16—18. században quantitativ elemzéssel is megközelíthetjük. Az alapul szolgáló forrás-fondok a 16. század közepe óta bőséges anyagot biztosítanak a kutatás számára. Elemzésünket elsősorban a nagy fiskális fondok, a rovás- (dica) adólisták és a dézsmajegyzékek sorozataira építettük, továbbá a nagy uradalmak urbáriumaira és a Rákóczi állam 1707. évi általános jövedelem-összeírására. Ezek a források már statisztikai igényű elemzést is lehetővé tesznek. I. A DEMOGRÁFIAI HÁTTÉR Az 1541. évi török hódítás után a magyar királyság középső és déli fele az oszmán birodalom része lett, csupán a nyugati és északi országrész maradt meg a magyar királyi koronát viselő Habsburg ház birtokában. Az ország keleti része, az ún. erdélyi fejedelemség, a 16—17. században — török védnökség alatt — önálló államot alkotott.

1 Számításainkban a 15. századvégi országterületnek csak egy részét, kb. 190 000 km

2-t vettünk tekintetbe. Ez a terület a középkori magyar királyság központi részét öleli fel, — Erdély, a Temesi bánság és a Horvát királyság nélkül! A fentebb említett források demográfiai értékelésével megkíséreltük meghatározni ezen a területen a népesség nagyságát. A népesség számának meghatározásánál

2 a 16. században négy metszetben, esetenként 25-30 000 km

2-en, a 17. században néhány ezer és 1707-ben mintegy 10 000 km

2en sikerült a paraszti és mezővárosi, illetve az utolsó esetben a teljes, — ti. a nemességet és a papságot is feltüntető — népességet megállapítani. Ezek szerint a 16—17. században kb. 1,5-1,6 millió ember élt a jelzett 190 000 km

2-es területen, négyzetkilométerenként 8 fő népsűrűséggel. 1707-ben 1,7-1,8 millió ember élt ugyanitt kb. 9-10 fővel négyzetkilométerenként. A 18. század végére, relatíve békésebb körülmények között, a termé1. A magyar királyságnak az a része, amelyet a török soha nem tudott meghódítani, kb. 100 000 km

2 nagy volt, míg a szultáni közigazgatás alá került terület, legnagyobb kiterjedésében, mintegy 115 000 km

2-t tett ki. A legjobban elpusztított déli rész, ahol később a Katonai Határőrvidéket szervezték, kb. 33 000 km

2-re rúgott. A horvát királyság szabadon maradt része kb. 19 000 km

2 kiterjedésű volt, míg a független Erdély kb 55 000 km

2 -t tett ki. 2. N. Kiss István 1979. CH. 3-16.