Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Balassa Iván: Az őskori vetőekék és mai megfelelőik Közel-Keleten

können wir feststellen, dass die Sumerer und Babilonier den Säpflug aus drei Gestellen bauten, die sie mit Ringen zusammenbanden. Als wichtigeste Teile des Säpfluges wurden die Schar und der Saattrichter angesehen, weshalb sie auch in H-h Abschnitt Pflug am genauesten beschrieben wurden. Das Führungsgestell wurde am wenigsten geschildert, da dazu eigentlich nur die Arme gehörten. Auch das Geschirr hat weniger Beachtung gefunden". A vetőszerkezet elnevezései közül érdemes megemlíteni, hogy a tölcsér neve abu ,, Sä Vorrichtung des Säpfluges", de a szó alapjelentése „Vater, Erzeuger", de ugyanennek a résznek megjelölésére az ittú „Saattrichter des Säpfluges" megjelölést is használták. Rikbu „Aufsatz d.h. das Gestell, das die Saatvorrichtung trägt", rnuseru „Gestell der Saatvorrichtung", de ennek van „vulva" jelentése is. SALONEN megállapítja, hogy a sumerok és a babiloniak a vetést a megtermékenyítéssel, a ,,coitus"-sal hasonlították össze és ennek erőteljes, sexuális leírását az Énekek Énekében is meg lehet találni. A hatóságok igyekeztek a vetőekét elterjeszteni, melyre nézve különösen a Marikörzetben rendelkezünk adatokkal. Ezek az intézkedések többek között arra is szolgáltak, hogy a nyugtalan és veszélyes nomádokat letelepítsék. A források arra is utalnak, hogy a vetőekében, de különösen azt kezelni tudó szántó-vetőkből egyes korszakokban hiány mutatkozott. Ezért az eszköz jobb kihasználására egyes vidékeken közösségek alakultak. Az is előfordult, hogy a vetőekéket, ha a szükség úgy kívánta egyik helyről a másikra szállították. Az uralkodó birtokában lévő vetőekék sohasem álltak, hanem igyekeztek azt teljes mértékben kihasználni.

14 Az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy Közelkeleten, mintegy fél évezreddel az eke megjelenése után, tehát a III. évezred első felében feltűnt a vetőeke is és a sumér—akkád városállamokban csakhamar általánossá vált. Létrejöttének okát abban látom, hogy a meleg és száraz időjárás miatt a ritkábban öntözött földeken igyekeztek a magot a friss, nedves földbe juttatni, hogy a nedvességet a lehető legjobban ki tudják a csírázásra használni. Ezen a területen, mostani ismereteink szerint ie. I. évezred közepéig tudjuk a vetőekét nyomon kísérni. Érdemes megjegyezni, hogy a vetőeke nyomát a viszonylag közeli palesztinai területeken

15 éppenúgy nem sikerült időszámításunk előtt kimutatni, mint ahogy hasonló szerszám a görögöknél és rómaiaknak ugyancsak ismerete len lehetett. Európában változataival csak a XVII. századtól kezdve találkozunk, amikor a gabona sorbevetését elkezdték szorgalmazni. Feltűnő, hogy az egyiptomiak sem alkalmazták a vetőekét. Ezzel kapcsolatban LESER írja: „Doch besitzen sie (die ägyptischen Pflüge) keinen Sätrichter".

16 E. WERTH is azon a véleményen van, hogy az egyiptomiak nem használtak vetőekét.

17 Ennek okát abban lehet keresni, hogy a Nílus-völgyének szántóföldjeit olyan alaposan öntözték, hogy ott a szórva-vetéssel is elérték a kívánt eredményt éppenúgy, mint a mai Szaúd-Arábiában a Tiham folyó völgyében, ahol még a legutóbbi időben sem alkal14. Sahnen, A. 1968. 37-70., itt további részletes adatok. 15. Avitsur, S. 1965. passim. 16. Leser, P. 1931. 245. 17. Werth, E. 1954. 206.