Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Balassa Iván: Az őskori vetőekék és mai megfelelőik Közel-Keleten
mázták. 18 Ha ugyanis a termőréteg elég vastag és azt öntözéssel alaposan át tudják áztatni, akkor még a következő kultúra is elegendő nedvességet kap ahhoz, hogy a mag kicsírázzék és megfelelő termést lehessen betakarítani. Ilyen talajon a vetőeke alkalmazása nemcsak időveszteséget jelent, de csökkentette volna a nedvességet és a televény talajon a kifogástalan munka nem volt lehetséges. Ezért az egyiptomiak hadi és kereskedelmi útjaikon a vetőekét megismerhették, de az nem illett bele mezőgazdaságuk rendszerébe, ezért nem alkalmazták. 19 A rendelkezésemre álló adatokból nem tudtam megállapítani, hogy a vetőeke időszámításunk évszázadaiban, lényegében a XIX. századig használatos volt-e Közelkeleten. így csupán néhány újkori adatot tudok felsorolni, de ezekről kétséget kizáróan azt sem lehet megállapítani, hogy van-e valami genetikus kapcsolatuk az őskori formákkal, vagy esetleg késői európai hatásra terjedtek el. Amikor bizonyos fenntartással fogadom ezeket az újkori adatokat, akkor azt sem hallgathatom el, hogy Közeikeleten történő mai és közelmúltbeli előfordulásuk a kapcsolatok meglétét sugallja. így tudjuk azt, hogy Szíriában a vetőtölcsért alkalmazták az ekéken, mely talán szélesebb körben elterjedt lehetett. Előfordul Dél-Arábiában is, de ezek az adatok meglehetősen bizonytalanok, mert útleírásokból származnak. E szerint kezdetlegesebbnek látszanak, mint korai megfelelőik. 20 A terület mai vetőekéivel kapcsolatban WERTH megállapította: ,,Bis jetzt ist mir noch kein einsterziger Pflug mit Säeinrichtung zu Gesicht gekommen" 21 . Ezt a megállapítást azonban az időközben előkerült adatok egyértelműen cáfolják. így CHRISTIANSEN-WENIGER a Felső-Eufrates völgyében (Törökország) Nizip település közelében fényképezett ilyet. Ez eleve vetőekének készült és nemcsak esetenként erősítették rá a vetőtölcsért. Ez elsősorban abból látszik, hogy hosszabbra építették talpát, hogy a vetőtölcsér mögött még az egyes szarvat is el lehessen a talpon helyezni. 22 Az izraeli Negev homokos és könnyű lösz talaján még az 1960-as években is használtak olyan egyszarvú talpas ekét, melyre vetőtölcsért szereltek. Ezek szárát régebben hasított nádból készítették és ennek végére került az a bőrzacskó, melybe a magot csorgatták. Az újabb változatokat teljes egészében vaslemezből formálták. 23 A szántóeke másik korai központját Indiában, annak is elsősorban déli részében lehet keresni, bár itt a korai adatok sokkal bizonytalanabbak, mint amilyenekkel Közelkeleten rendelkezünk. Az indiai régészek Kalibanganban (Rajasthan-állam) a Harappakultúrához (ie. 2300-1700) köthető szántás nyomokat találtak, melyekből már sorbavetésre lehet következtetni. Magukról a vetőszerkezetekről, melyek részben önálló szerszámok, részben az ekére szerelt tölcsérek voltak, a múlt század elejéről az európai utazók is hírt adtak, sőt azokról részletes rajzokat is készítettek. 24 E feljegyzések alapján elindulva, A. Steensberg 1971-ben Bangalore környékén e vetőszerkezeteket még működés közben tudta tanulmányozni, ezeket már csak tölcséreik száma miatt is inkább 18. Christiansen-Weniger, Fr. 1959.581-708. 19. Chrisnansen-Weniger, Fr. 1967. 161. 20. Leser, P. 1931. 349., 385., 486., Abb. 308. 21. Werth, E. 1954. 171. 22. Christiansen-Weniger, Fr. 1967. 151-152. 23. Avitsur, S. 1965. 59., 77. és 15., 25. ábra. 24. Buchanan, Fr. 1807. passim.
