Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)
hajón Bécsbe (Ausztriába) szállítását, csak a jóval drágább és egyszerre kisebb tételű tengelyen szállítást engedélyezték (pl. az 1775-ös új vámszabályzat). A borfuvarosok viszonylag állandó útvonalon haladtak. A családi hagyomány, a közösségi tudat által legjobbnak vélt útvonalon folyt a szállítás. Sárvár—Körmend— Fürstenfeld vonalában fontos kereskedelmi út húzódott. Az út mellett lakó községek a közvetlen kereskedés révén mindig módosak voltak. 47 A stinatziak is ezen az útvonalon fuvaroztak, a Strem folyócska völgyében. Ez az útvonal egybeesett a korábbi uradalmi úttal, az uradalom központját érintette. Ugyanakkor Körmend felé haladva számtalan horvát települést érintett vagy amellett ment el. 48 Ez biztonságot, ismeretséget jelentett az évszázadok alatt megszokott útvonal mellett. Valószínűsíthető, hogy a korábbi útvonal valamivel lerövidült a XIX. sz. végére, XX. sz. elejére, mert a filoxéra pusztítás révén az útvonal mentén is nagy borkereslet nyilvántult meg. így már üres szekérrel érkezhettek vissza falujukba. Ezért a steierországi borfuvarozás keleti területekre korlátozódhatott a parasztfuvarosoknál, és a hosszabbtávú fuvarozás az emberi emlékezetben már nem maradt meg. összegzés Nagy jelentőséggel bírt a fuvarozás. A téü munkaszegényebb hónapokban jó pénzkereseti lehetőséget jelentett a vállalkozó kedvű embereknek. Mind a gazdálkodó paraszt, mind a lakóhelyüktől távol dolgozók részére a téli fuvarozás kedvező volt. Ez a munka beilleszkedett az évi munkaciklusba. Ugyanakkor a fuvarozás hasznát a XIX. sz. végén, ügyes lókereskedéssel növelni tudták. A fuvarozás interregionális gazdasági kapcsolatot jelentett Steierország, NyugatMagyarország, Balaton-felvidék és a lóvásárlások révén Horvátország között. A XIX. sz. végén a paraszti fuvarozást, vállalkozást egy alapjában kapitalisztikus vállalkozás szorította háttérbe és olvasztotta magába. Borkereskedők a hagyományos paraszti fuvarozási formát felhasználva bérbe fuvaroztattak. Ekkor már csak a szállítás volt a dolga a parasztfuvarosnak. A borkereskedők már vonaton is szállítottak, ebben az esetben csak az állomásig kellett a fuvarosnak fuvarozni. Csak tömegminőségű bort szállítottak, extra vagy csemege minőséget nem. Állandó piacot az útközben levő vendéglők, falvak és a bortermelés szempontjából mostoha körülmények között levő kelet-steierországi községek jelentettek. A paraszti termény (bor, gabona, gyümölcs) fuvarozás nem újkeletű, hanem egy tartós konjunkturális helyzet évszázadok óta meglévő eredménye. A paraszti borfuvarozásban úgy vélem, hogy a középkori nyugat-európai nagy borkereskedelmi mérték maradt fenn. 1 hordó 500 liter körüli űrmértékkel, szekerenként szállított három hordó és 1500 liter körüli parasztszekerenkénti összmennyiség. A borszállító szekereket csak elbeszélés 47. Zimányi V. 1962. 73. 48. A burgenlandi horvát községek többsége (26) az útvonal mentén feküdt. Wö.J. Dobrovich. 1963. 63. Stinatz a németújvári kerület északi sarkában fekvő legnagyobb horvát falu volt. A legnagyobb horvát község Stegersbach, tovább az útvonalon St. Micheal, Kroatisch Tschantschendorf (Horvátcsencs Santalek), St. Nikolaus (Várszentmiklós, Sveti Mikula) volt. Stinatz mellett Hackerberg (Stinjacki Vrh), Stegersbach (Santelek) azonos nyelvjárást, a ca nyelvjárást beszélte.
