Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)

borszállító eszközök voltak) a városok útjait és hídjait tönkretette. Ezért határoztak úgy Württembergben, Esslingenben, hogy a keréknyomtávolságot és a rakomány felső határát megszabják, amit nem léphettek túl a fuvarozók. Az 1660-as években ez a súly borosszekerenként 6,5-7 Eimer (1950-2100 1) volt. Steierországban is valószínű ennek hatására nőtt a XVI. sz. után a Fuder értéke 1889, 40 literre.

41 Ez a mennyiség közel 400-600 literrel, vagyis közel egy Startinnal (hordóval) volt nagyobb, mint a dél-burgenlandi, nyugatmagyarországi. Még nyugatabbra, Elzász—Lotharingiában, a középkori Strassburgban (Strasbourg, ma Franciaország) különböző méretű hordókat használtak. Azonban egy általános méretformát ismertek, a 24 Ohm-os vagyis 1 Fudernek nevezett 1104 literes nagy hordót. 1 Ohm vagy amphora 46,02 liter volt. A Fuder egyben hordót is jelentett, és ez a bormérték a kereskedésben a korábbi századokban a kocsi (currada) volt. Küldésnél, szállításnál ezeket a nagy hordókat fuvarozták, azonban 30 Ohmosnál (1380 liter) nagyobb hordókat itt sem használtak.

42 A steierországi bormértékek vizsgálatánál R. BARAVALLE-nak feltűnt bizonyos hasonlóság a római Amphora (26,26 1) és a XVII. sz.-i Landember (26,26), valamint ezek 20 szoros mennyisége, a Culleus és a Startin (hordó) között. A mértékegységekben a folyadék űrmérték kontinuitását feltételezi.

43 Ha ez fennáll, a mértékrendszer régiségét jelzi. Valószínűbb a borszállítási mértékegység középkori átvétele Nyugat-Magyarországon. A német borkereskedők nagy utat tettek meg, már a XIII-XFV. sz.-ban, dél-német kereskedők Magyarországig eljöttek.

44 A magyar és német kereskedők között kapcsolat a későbbiekben is lehetett, mert magyar borfuvarosok Bécsbe vitték borukat és innen német fuvarosok vitték tovább Nyugat-Európába.

45 Ez is jelenthetett valamit a nyugateurópai borszállítási mértékek elterjedésében Nyugat-Magyarországon. Általában megállapítható, hogy mindig annak a területnek a mértékegysége terjedt el, ahová a szállítás történt. A határmenti kereskedelemben a XVI. sz.-i harmincadkimutatások alapján 5 elkülöníthető csoport vett részt

46 1. Kereskedők, 2. Kalmárok, 3. Kisnemesi élelmiszerkereskedők, 4. Parasztkereskedők — az évi terményfeleslegüket elsősorban borból és gabonából szállították eladni, 5. Gyalogosan, kis terhet vivő határátkelők. A parasztkereskedő, fuvarozó rétegében a harmincadkönyvek tükrében egy viszonylag állandó mennyiséget, évenkénti magas gyakorisági számmal fuvarozó csoport tűnik ki, akiket HARALD PRICKLER kereskedő szolgálatába bérbe állt parasztfuvarosoknak, vállalkozóknak tart. Ez azért lehet fontos a paraszti borfuvarozás történeti gyökereinek keresésénél, mert ezek a fuvarozó parasztszekeresek szállíthatták először a Startin és a Dreiling bormennyiségét, s később ez a bormérték a saját borkészlet szállításánál is általánossá válhatott. Ennek a lényeges jellemzői maradtak meg a XX. sz. elejéig a paraszti borfuvarozás gyakorlatában. Vagyis a hordónkénti 500 liter, a szekerenkénti állandó hármas hordószám és szekerenként 1500 liter körül szállított bormennyiség. A paraszti borfuvarozást erősítették azok a rendeletek is, amelyek megtiltották magyar borok 41. W. Engelmann. 1911. 20.; E. Salzmann. 1930. 137. Steierországban/?. Baravalle. 1935.80. 42. E. Bender. 1914. 52-53. 43. R. Baravalle. 1935. 89. 44. W. Engelmann. 1911. 24-25. 45. DerBeym Einkauf;. . . 1766. 231. 46. H. Prickler. 1978. 62-63.