Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)

A korai paraszti borfuvarozást ugyancsak elősegítette a XVI. sz. közepi török előrenyomulás. A keresztény török határ korlátozta a nagykereskedelmet, és ezt helyettesítve a határmenti, vasi és észak-zalai városok, falvak lakosságának szerepe nőtt meg.

27 A XVII. sz. elején részben háborús okok miatt a gazdasági konjunktúra mélyen lezuhant. Ennek ellenére az élőállatnak és bornak az áremelkedése később és nem olyan hirtelen torpant meg, mint a gabonáé.

28 így a borfuvarozó parasztoknak továbbra is jó üzlet lehetett a borkereskedés. A XVI. sz. közepén a határon túli kereskedésben a következő dél-burgenlandi községek vettek részt:

29 Alsóőr (Unterwart), Ullersdorf, Új Körtvélyes (Zahling), Dobrafalva (Dobersdorf), Ercsenye (Henndorf), Oberwart, Némethidegkút (Deutschkaltenbrunn), Gyanafalva (Jennersdorf), Heiligenkreuz, Gaas, Ókörtvélyes (Eltendorf), Királyfalva (Königsdorf), Hárspatak (Limbach bei Güssing) Monyorókerék (Eberau), Neustilf (Neusidl bei Güssing), Grosspetersdorf, Patakfalva (Poppendorf), Rábort (Rauchwart), Pinkafeld, Radafalva (Rudersdorf), Rechnitz, Nagysároslak (Moschendorf), Strem (Strem), Orbánfalu (Urbersdorf), Várújfalu (Woppendorf), Velike (Welten), Vörösvár (Rotenturm), Güssing, Stegersbach, Heiligenbrunn, Stadtschlaining. Szekerek és bormértékek A paraszti borfuvarozás jellegzetes és fontos eszközéről, a szállító szekérről rendkívül kevés feljegyzés maradt fenn. Ugyanakkor ma már nem lehet látni az egykori borszállító szekeret, mert az 192l-es használaton kívülre kerülés után lassan-lassan eltűntek. Az utolsó részletes leírás GAÁL KÁROLY-tól van, aki az 1950-es évek végén még látta és lerajzolhatta.

30 (A ma használatos szekerek rövidebbek, könnyebbek, nem bírnak olyan nagy súlyt el, még ha hasonlítanak is a régi nehéz, hosszú borosszekerekhez!) A feudalizmusban Magyarországon a földesúri dézsma, hegyvám elszállítása, vagy az urbáriumokban is szabályozott hosszúfuvarozás szekerekkel történt. Azonban különbség volt az uradalmak vasalt, nehéz béresszekerei és a könnyebb, kisebb terhet bíró jobbágyparasztszekerek között. Ezért jelenthetett problémát pl. az uradalmi bor elszállítása a parasztszekerekkel, de ugyanakkor nagy uradalmi hordókkal. Ezek ugyanis nem fértek fel a kisebb szekerekre. A nyugat-dunántúli Somlón pl. 1809. október 5-én a provisor a hegyvámbor elszállítására kért hordókat az uradalom központjától,Pápáról: „ . . . Tettes Urk Írásban jedzettem, hogy Circiter mennyi akora hova szükséges Transport hordó, tsak azon könyörgöm, hogy leg föllyebb 12 akóssakon föllülne legyenek az hordók, mert már föllebbvalókkal igen vesződséges a' Szegén ember Szekerében meg sem fér, . . . ", vagy ,, . . . Ezek leg föllyebb 12 akóssak lehetnek annyibul mert már 13 akóssakat a Jobbágyok Szekerében alig alkalmaztathatni egy darabban."

31 Ezek a nagyságú hordók voltak általában használatban Nyugat-Magyarországon. A kutatási területen Nyugat27. H. Prickler. 1978. 45.; 46. 28. Zimányi V. - H. Prickler. 1974. 100. 29. H. Prickler. 1978. alapján 30. GaálK. 1969. 81-84. valamint 8. tábla és 9. tábla/3á 31. Országos Levéltár, Eszterházy család pápai ág. lvt. Dominium Pápa. Devecseri provisor levelei. 1809. X. 9. és X. 15^n. Vö. Csorna Zs. 1979.