Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)

Alsó-Steierországban Marburg (Maribor, ma Jugoszlávia), Cilii (Celje, ma Jugoszlávia), Graz, Luttenberg (Ludbreg, ma Jugoszlávia), Allenberg, Arnfels, Radkersburg környékén termeltek jó bort, amit északra szállítottak.

19 A horvátországi, szlavóniai és a katonai határőrvidék szőlőművelésének központja a Dráva és a Száva köze volt, ahol nagybirtokon folyt a szőlőtermesztés a XIX. sz.-ban,

20 így a paraszti borkereskedés, fuvarozás nem jöhetett számításba. A filoxéra itt is 1881-től óriási károkat okozott, pl. a varasdi kerületben 60%-os volt a kártétel.

21 A XVIII—XIX. század elején, a muraközi bort Kelet-Steierországba szállították. Korábban, a XVII. sz.ban is lehetett borfuvarozás a Muraközből, mert az itteni ZRÍNYI uradalmak allodiális borai a tengeri külkereskedelemben nem jelentettek komoly tételt. A klasszikus allodiális exporttermékektől eltérően (bor, gabona) az ökör mellett a vas és a faexport volt jelentős.

22 A fentebbi adatok azt mutatják, hogy Kelet-Steierország borellátását minőségi, mennyiségi tekintetben csak Dunántúlról lehetett megnyugtatóan biztosítani. Bár a filoxéra Magyarországon is óriási károkat okozott, a Vas megyei borkereskedés vesztett korábbi jelentőségéből, de így is évente 60—70 000 hl bort szállítottak ki a XIX. sz. végén.

23 A bortermelést a természeti tényezők döntően befolyásolják. Ebből a szempontból Nyugat-Magyarország kedvező adottságokkal rendelkezett. A nyugati dombvonulatok azonban a gyümölcstermesztésnek is kedveztek, s különböző hatásokra a korábbi szőlőtermő területek visszaszorultak a XIX. sz.-ban előtérbe kerülő gyümölcstermesztés javára.

24 Ugyanakkor még jó minőségű borok teremtek egyes nyugat-magyarországi, a mai dél-burgenlandi községek határában. Már BÉL MÁTYÁS megemlítette a XVIII. sz. első felében kitűnő bortermő községnek tartva Vashegyet (Eisenberg), s a németújvári uradalomban jó bort termő szentkuti (Heiligenbrunn), hosszúszegi (Langeck i. B) kukméri (Kukmirn), szenteleki hegyeket. A későbbi leírások elismerően szólnak a németújvári és az úgynevezett „tótsaji" borokról, amelyek Szt. Bibortz, Nikola környékéről kerültek forgalomba, valamint a kertesi (Gaas), pinkafői (Pinkafeld), őrállási (Oberdorf), rábafüzesi, szentgotthárdi, rábakeresztúri (Heiligenkreuz), rohonci (Rechnitz), hodászi borokról.

25 Vashegyen már a XIX. sz. elején aszuborokat készítettek a Batthyányak pinkafői uradalmában, jobb években.

26 A természeti viszonyok azonban csak a lehetőségét teremtik meg a bortermelésnek és fuvarozásnak. A paraszti borfuvarozás továbbélését viszont kimondottan segítette a lassan kiépülő vasútvonal-hálózat. 1865-ben a soproni—kanizsai, majd 1872-ben a győri—kiscelli és a székesfehérvári—gráci vonal épült lassan meg. 19. K. A. Hellenthal. 1815. 139.; Fr. R. H eint. 1821. 16.; A. Regner. 1876. 429. 20. A. Regner. 1876.433. 21. G. A. Wichodil. 1901. 5. 22. N. Kissi. 1971. 458. 23. Borovszky S. - Sziklay J. 1898. 467. 24. A korábban kialakult gyümölcstermesztő körzetek mellett a gyümölcstermesztés területe tovább nőtt. Pl. Felsőőrön (Oberwart). E. Deák. 1977. 197.; E. Gyenge - I. Gyenge 1977. 462. Felsőlövő (Oberschützen) térségében Vasárnapi Újság 185 9. 78. 25. BélM. 1977. VI. 450.; Almanach für Weintrinker. 1811. 96.;

K. A. Hellenthal. 1815. 144.; F. R. Heintl. 1821. 20.; Vasárnapi Újság 1856. 422. 26. H. Prickler. 1965. 91.; uő. 1977. 172.