Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Pintér János: A Duna-Tisza közi szőlőterület alakulása a századforduló idején és a két világháború között

Azonnal szembeötlik egy látszólagos ellentmondás: az 50—80 esztendővel ezelőtti időszakot vizsgálva, miért a jelenlegi közigazgatási helyzetet vettük figyelembe. Azon túlmenően, hogy megítélésünk szerint ez az állapot látszik - a lehetségesek közül — a legjobb kiindulási helyzetnek, szeretnénk napjaink olvasójához is szólni, s ezért a mindennapi gyakorlatban az élet különböző területein állandóan jelenlevő beidegződések alapján az tűnt világosabbnak, ha hazánk mai közigazgatási helyzetét vesszük alapul. És még valami: a már városi rangra emelkedett települések lakói közül talán lesz olyan is, aki szívesen tallózik a múltban, ismerkedve szűkebb pátriája múltbeli agrárviszonyaival, különös tekintettel a szőlőre. Természeti viszonyok a Duna—Tisza közén Vegyük közelebbről szemügyre a táj természeti viszonyait. A terület 90%-a tengerszint feletti 150 méteres magasságot nem haladja meg. Éghajlati elemeit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a szél sok gondot okoz. Egyrészt: a széÜrány váltakozó — ez nehezíti a szél elleni védekezést, másrészt: tavasszal, amikor még hiányzik a növénytakaró a földekről, az erős szelek könnyen elhordják a homoktalajt és egyúttal kárba vész a télen tárolt nedvesség is. Kedvező viszont a Duna—Tisza közén a napsugárzás erőssége és időtartama. A Baja— -Kiskunmajsa-Kecskemét-Solt négyszög az ország legtöbb napfényt kapó része, a napsütéses órák száma meghaladja az évi 2050-et. E táj napsütötte óráinak magas száma a vegetációs időszakban a leggazdagabb, s ennek döntő jelentősége van a fokozottan napfényigényes szőlő és gyümölcs, de más mezőgazdasági növények gazdaságos termelésében is. A hőmérséklet tekintetében a tájat a nagy szélsőségek jellemzik, mértek itt már - az egész ország területét figyelembevéve — legnagyobb hideget és legnagyobb meleget az évtizedek során; a hőmérséklet-ingadozás szinte velejárója a Duna-Tisza köze időjárásának. Talán a legnagyobb gondot a kevés csapadék, (illetve annak hiánya) okozza, amelynek egy része is zivatar és jégeső formájában érkezik. A talajvíz mennyisége szintén kevés a Duna—Tisza közén, kivéve a két nagy folyó árterületét. Az egyes talajtípusok közül legnagyobb arányban (valamivel több mint 50%) a különböző homoktalajok találhatók a Duna—Tisza közén. Nagyságrendben a különféle mezőségi és réti talajok következnek, s mintegy 10%-os részesedéssel a szikesek zárják az itteni főbb talaj féleségek sorát.

2 A művelési ágak arányának alakulása Milyen volt időszakunkban - a múlt század végétől az 1930-as évek derekáig - a művelési ágak szerinti megoszlás Magyarországon. Ezt vizsgáltuk az l.sz. táblázat segítségével.

3 2. A természeti viszonyokra vonatkozóan lásd: Asztalos I.-Sárfalvi B. 1960. 11 -26. p. 3. M.S.A. 1870-1970. Földterület I. Országos adatok 48-50. p. és 52-54.p. valamint