Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Für Lajos: A zöldségtermesztő tanyák kialakulása

A ZÖLDSÉGTERMELŐ TANYÁK KIALAKULÁSA FÜR LAJOS A kertkulturásnak mondott tanyavilág átfogó rendszerében nem mindig esett egybe, igen gyakran elkülönült egymástól a szőlős-gyümölcsös tanyák és a zöldséget is termelő, vagy kizárólagosan arra berendezkedő kertészeti tanyák típusa. A szőlős és zöldséges tanyák között azonban nemcsak térbelileg húzhatók határvonalak. Az alapvető egyezések mellett témánk szempontjából (ti. mindkettő a mezőgazdaság belterjesebb ágazata volt) sokkal fontosabb, hogy idő- és jellegbeli eltérések is mutatkoztak közöttük. A zöldséges tanyák kialakulásának időbeli folyamata lényegesen rövidebb, kiterjedési köre sokkal kisebb volt amazokénál. Mind a tanyás gazdálkodásban s a paraszti termelésben betöltött szerepét, mind pedig a termékek tömegértékét illetően ez a fajta kertkultúrás tanya lényegesen elmaradt attól, amit a szőlős-gyümölcsös tanyarendszer játszott a Duna-Tiszaköz, tágabban a magyar agrárfejlődésben. Témánkkal összefüggésben első helyen mindjárt a ,,kert" és a „kertész" szavunk jelentésváltozásairól, történeti módosulásáról, a fogalom eltérő értelmezéséről kell szólni. Kecskeméten a XVIII. század végén s a XIX. század elején megejtett összeírásokban a szőlőbeli vagy más tanyákban lakó, ott alkalmazott-tartott cselédféle kapásokat „közönségesen kertészek"-nek, „felfogadott kertész"-nek mondják az összeírok.

1 A múlt század derekán a Kubinyi-Vahot féle leírás ugyancsak arról szól, hogy a határ különféle pontjain létesülő tanyákon a gazdák „tanyafelügyelő embert, köznyelven kertészt tartanak".

2 Ezzel közel egyidőben hasonló felfogásban adott hírt a tanyás kertészekről egyik folyóiratunk tudósítója. „A tanyás — írta 1860-ban — családostul folyvást a tanyán lakik, neveli az apró veteményes kertet (innen veszi a kertész nevezetet) feléből."

3 Ujabb évtizedek múltán, még a század legvégén is azt írta Nagykőrös tudós monográfusa, hogy itt a nép a határbeli rakodó (aklos) helyeket, tanyákat hívja kertnek, innen lett „a szegődményes tanyafelügyelő, tanyaörző egyén rendes neve kertész, mely elnevezést a köznyelv mai napig megtartotta."

4 Az egyik utólagos történeti magyarázat is arra utal, hogy a „kertész" nevezet az alföldi tanyavilágban eredetileg nem egy sajátos jellegű agrárfoglalkozás meghatározására szolgált, hanem a név mintegy a szolgálati hely után tapadt annak viselőjéhez. „Kecskeméten — írta Szabó Kálmán — a kert alatt a szántás-vetésre szolgáló földterületet értették". Szerinte kertnek már századok óta azon földterületet nevezték itt, „ahol a gazda jószágát teleltette". Ezt a „kertet vagyis telelőt" rendszerint „feltörték, szántották, vetették, oda a jószág részére szárnyékot, aklot, ólat, istállót építettek". Mintegy az itteni javak őrzésére, vigyázására s a föld megművelésére a gazdák 1. BKmL. Kecskemét város közig.ir. 7.fasc. 2.d. No.4. 1808., Uo. 3.fasc. No. 47-48. 1820. 2. KubinyiFerenc-VahotImre, 1854. 27.p. 3. Falusi Gazda, 1860. 46.sz. 4. Galgóczy Károly, 1896. 502.p.