Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

Elvétve akadnak még utalások e korból, amelyek más uradalmak gyümölcskertjeiről, azok értékéről tudósítanak. A diósgyőri uradalomhoz tartozó Diósgyőr mezővárosról az 1720. október 24-i összeírásban (ekkor kamarai birtok) a háromnegyedében romos vár tőkeértéke 1000 Ft. A vár alatti gyümölcsöskert tőkeértéke 100 Ft. Két kisebb kert, ezek értéke 60 Ft.

88 1733. február 17-ből származó összeírás is utal kertre és annak hozamára. Itt a Vár alatt „Virágos kert" nevű allodiális kertről írnak, melynek hozama aszalt gyümölcsből: alma 1, szilva 3 és dió 2 köböl. Valószínűleg kevés gyümölcsfával rendelkezett ez a kert. Viszont még egy, a vártól távolabbi gyümölcsöskertről is írnak, amelynek évi hozama 12 köböl aszalt gyümölcs és dió.

89 A sokrétű munkajáradékot is megkövetelték a Károlyi birtokokon. Nemcsak a szántás, vetés, aratás stb., hanem a gyümölcsösökre, veteményes kertekre is robotot írtak elő. A Szatmár megyei birtokaikra telepített németektől heti 3 nap kerti robotot, sőt gyermekeik kerti munkába fogását is elrendelték. (Csanálos. 1712.) A telepesek csak heti egy napot vállaltak, gyerekeik munkábaállítását megtagadták.

90 Az idénymunkáknál, mint pl. gyümölcsszedés, aszalás, pálinkafőzés, sőt a liktárium készítésnél is külön munkajáradékot vettek igénybe. 1701-ben a csanálosi urbárium kötelezi a jobbágyokat vadgyümölcs szedésre. „Az lakossok vadgyümölcs szedéssel annak idejében közönségesen tartoznak".

91 A későfeudális Magyarországon a mezőgazdasági javakat egyrészt a földesúri, másrészt a paraszti gazdálkodás termelte meg. A jobbágyoktól származó terményjáradék igen lényeges része az uradalmak háztartásának. A majorsági termés jóval kisebb hasznot hozott, mint a dézsmából nyert bevétel összege. A gabona-, a bor- és a gyümölcstermő helyeken a gyümölcs dézsmaszedést az ún. dézsmások végezték a földesúr által megszabott időben és helyen. A nemes gyümölcs mellett a vad gyümölcs is a jobbágy szolgáltatások közé tartozott. A terményjáradék nemcsak a földesúr háztartását szolgálta, hanem a piacra vihető árut is ezzel igyekezett növelni. A földesurak az őket illető pénzjáradékot a XVIII. sz. második felétől több szolgáltatásra is kiterjesztik. A census mellett a készpénz szerzés forrását elsősorban az árendák, a makkoltatás, a kocsma, a mészárszék stb. bére jelentette, de gyakran megkívánták a munka és termény szolgál tatások pénzben való megváltását is. A Károlyi-családnál fontosnak látszik egy-két olyan helység jobbágyi adószolgáltatását kiemelni, amelyek jó gyümölcstermő vidékeken terültek el. Például OltsvaApáthi (Szatmár m.) az 1779. évből származó összeírás szerint az uradalomhoz (Gyarmati jószág) többek között tartozott „1 Pállyinkaház két főző üsttel, 2 gyümölcsös kert, 1 veteményes kert. A nép bír: Házzal bíró Gazdák N° 106, Gyümölcsöse vagyon a községnek Cubl N° 85. A nép mindenféle terményből kilencedet fizet".

92 Ugyanerről a községről 1755-ben egy általános, a császárnak küldött jelentésben Püspöki István — Károlyi Ferenc bizalmasa, levéltárosa — a következőket írja: „Ezekben magyar, örökös jobbágyok vadnak. Leg Inkább Gyümölcsterméskor kenyereket abbul szereznek".

93 1785-ös és 1786-os jövedelem összeírásakor a község lakói gyümölcskilenced helyett már pénzadót 88. OL. Urbaria et Conscriptiones Fasc. 5. N

5 4. 89. OL. Urbaria et Conscriptiones Fasc. 5. N

9 5. 90. Vonház I. 1931. 204., 208. 91. Kit. P. 397. 77. csomó 92. Kit. P. 397. 58: kötet 93. Kit. P. 397. 78. csomó