Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

A gyümölcsből ecetet is készítettek, főleg az erdőkből begyűjtött vadalmából és vadkörtéből, de a nemes fajtákból is. Az ecet a háztartások egyik lényeges eleme már ebben a korban. „Mivel szükséges a Háznál az Eczet szüret idején Bor Eczeteket . . . Szeptemberben penigh Alma Eczetet Hordókkal minél többet lehet csináltatni. Ittem körül is mikor Ideje van Alma Eczetet büvön Csináltasson, Erdődi Dominiumban penigh annál hellyes Eczeteket Mlgs Házakban jó Gondviselő által csináltasson".

80 Többnyire különálló helységben u. a „ecetes boltban" vagy ecetes házban tárolták. Nagykárolyban 1718ban „Az eczetes Botban boreczet átalag 3, alma eczet átalag N° 5".

81 A Pelényesi kúriában (Bereg m.) 1723-ban „Leghvégin az Sütő és Eczetes ház kibe vadalma, körtvély és Bor eczetek vadnak".

82 Az allodialis gyümöcskertek terméseinek nagy részét nyersen vagy feldolgozott formában értékesítették, ezt szorgalmazták a különböző instrukciók, memorialék stb. „Az almák már igen meg értek ezért Kiválth Képpen Kertész Ferencznek . . . (Nagykárolyban Ő a kertész) . . . megh kel parancsoltatni, hogy az Almák ne vesszenek az földön, hanem hozza be, hogy itt aztán vagy pénzen adgyák el avagyh Aszallyák megh".

83 (1723) Előfordult, hogy a gyümölcsöst felesbe adták ki valószínűleg a biztosabb megművelés miatt és leginkább azért, hogy a termés leszedése és értékesítése ne okozzon gondot. „Feles gyümölcs lévén a kertben áztat igyekezzék a kertészet edgyütt mennél nagyobb haszonnal el adni. Szorgalmatos gondot viselvén reá, hogy Préda ne legyen. Gyümölcs nélkül való hely lévén jó áron pénzzé tehetni az nyers gyümölcsöt ... Az Gyümölcsöt mikor árulni kiadgya az kertész Véka számra adgya ki, s ahoz mért edénye legyen, ha putononként adatik vagy cserélődik Limitállya Kila ha vékával adatik úgyis tudni kell ..." (1725).

84 Aszalt szilvát is sokat adtak el az uradalmak. A regéczi uradalom pl. az aszalt szilva készletét 1710-ben 1 köböl (kassai köböl) aszalt szilvát 2 Frt 40 d értékért adott el a sárospataki uradalomnak. A pálinkát is értékesítették kocsmáknál, más uradalmaknál.

85 A nagykárolyi gyümölcskertekből is, azokat a gyümölcsöket, amelyek értéktelenebben voltak, pálinkának kifőzték és eladták.

86 A kiváló minőségű nyers gyümölcs, vagy a különlegesebb fajták értékesítése általában több hasznot hozott, mintha feldolgozott formában árusították volna. „Károlyi Szolokban és Somosban amely gömbölyű Szilvája vagyon az uraság az iránt Informáltatván, az Oeconomicum Sessiot, hogy egy vékából egy Icze Pálinkánál többet nem lehet kiégetni, úgy ítélte, hogy hasznosabb lenne a mely jobb féle fog teremni áztat nyolcz vagy kilencz garason vékáját eladni a melly rothat lészen áztat Pálinka égetésre fordítani" (1788).

87 Erre a jelenségre a nagykárolyi udvarbíró azonnal írásban kiadja utasítását, ami szerint a sáfár vékánként adja el a jó szilvát a piacon, a többiből pálinkát főzzenek. 80. Kit. P. 397. 299. csomó 81. Kit. P. 397. 2. kötet 82. Kit. P. 397. 357. kötet 83. Kit. P. 397. 297. csomó 84. Kit. P. 397. 297. csomó (Véka = 1/2 mérő = 17,15 1 Küa, a mérővel (pozsonyi mérő 54,3 1) vették egyenértékűnek) Welltnann I. 1967. Mértékek 85. JármayE. 1930. 39. 86. Kit. P. 397. 299. csomó 87. Kit. P. 397. 5. kötet