Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

tésre is aszaltak. Aszalóházat igen sok birtokos építtetett. A Károlyi család is nagy súlyt fektetett az aszalásra. A nagykárolyi várkastélyban is épült aszalóház. „Ezen házban vagyon az téglábul tsinált Szilvás Aszaló appertiment, kin is vagyon paraszt ajtó vas sarkakon".

73 Ezenkívül több összeírásban, leltárban gyakran fordulnak elő az aszalók és az aszalt gyümölcs. A regéci uradalomban 171 l-ben a számadó azt az utasítást kapta, hogyha annyi volna a gyümölcs, hogy nyersen nem tudnák eladni, akkor gondosan aszaltassa meg vagy tetesse el eczetbe. Itt szilva, cseresznye, alma, körte, barack és más gyümölcsöt is említenek.

74 Elsősorban a szilvát aszalták, nemcsak azért, mert a legízletesebb az aszalványok között, hanem azért, mert a gyümölcs-állomány legnagyobb részét képviselte. A szilván kívül almát aszaltak még nagyobb mennyiségben, és kisebb számban körtét és meggyet. Az almát, körtét szeletelve aszalták. A leltárokban, a készletkimutatásokban stb. mindit jelentős helyet foglaltak el az „aszú gyümölcsök". A pálinkakészítés is hozzátartozott a földesúri gazdálkodáshoz. A földesúr szolgálatában álló pálinkafőző mester kb. 100—200 literes rézüstökben folyamatosan éjjel, nappal főzte a pálinkát, főleg gabonából, de a szilvapálinka is jelentős volt. Számításaik szerint 3,6-3,8 hl szilvából lett 1 hl jó, habos pálinka. Pálinkáért literenként 28 dénárt is fizettek a kocsmákon.

75 A Károlyi-család Szatmár megyei birtokán egyes években különösen sok szilva termett. A minél gazdaságosabb felhasználás miatt ilyen esetekben különböző rendelkezéseket hoztak. „Minthogy Vankay Mihály uram azt Referálta, hogy a Misztótfalusi jószágokban igen szépen mutatná magát a szilva; elenben pedigh azt írná, hogy az edigh volt Pályinkafőző fazakjai oly ocskásak volnának, hogy annak helyében más újat kelletik tsináltatni; az mint is Inspector Uram a Réz Művessel 5 Köblös Pályinka-főző fazakat tsináltasson".

76 A megadott méret a kassai köbölre vonatkozik, 83 literrel számoltak. Az ország keleti felében nemcsak gyakorlatilag, de jogilag is törvényes mértéknek tekintették.

77 Tekintve, hogy a Károlyi-család gazdaságainak nagy része jó gyümölcstermő helyeken terült el, így az előzőekben megadott pálinkafőző üstök általános méreténél nagyobbakat készíttettek. Pálinkafőzéshez nemcsak a saját gyümölcsöseikben termett gyümölcsöt használták fel, hanem szükség szerint a paraszti gazdaságoktól is vettek. „Ezen felől hogy a Szilva-Pályinkában az külső Jószágh korcsmáinak is succurálhassuk, Inspector Uram azon helységekben: a hol a Szilvának bő-Termése hallatik, úgy mint Misztótfaluba, Király-Darócon, Gyöngyön, Kegyen, Tasnádon, Peérben, Kéczben mentél több Hordó Szilvát az oda való Tisztek által kelendő áron; és minden külső vevők előt Szedettessen és azt az fára és az Vectorára nézve in Loco főzettesse ki".

78 Pálinkát helyenként a paraszt is főzhetett, de annak árusítását szigorúan tiltották. „A pállyinka főzés oly móddal engedtetik meg, hogy hol valaki itzénként distrikálni tapasztalnék, azonnal confiskáltatni az itala és maga ollyatén példásan megbüntettetni".

79 73. Kit. P. 397. 77. csomó 74. Jánnay E. 1930. 70 75. Wellmann I. 1979. 158. 76. Kit. P. 397. 2. kötet 77. N. Kiss I. 1975. 281. (A Károlyi Levéltárban már a terményeknél néha jelzik a „Kassai Köblöt". Valószínűleg a gyümölcsnél is ez a mértékegység). 78. Kit. P. 397. 2. kötet 79. Kit. P. 397. 2. kötet