Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

Szánnak való ki faragott talp fa, alma törő válu".

64 Ritkán említett eszköz, az alma feldolgozásánál, eltevésénél használták. A déligyümölcsöket hordókban, csebrekben tartották. Köztudomású, hogy a gyümölcsöt nemcsak nyersen fogyasztották, hanem fel is dolgozták, télire eltették, esetleg házilag készített gyógyszert is gyártottak belőlük. A nyersen tárolt gyümölcsöt pincében, kamrában, „Élésházban" vagy „Sáfárházban" vagy az ún. „boltban" tárolták és puttonyban, átalagban, cseberben vagy hordóban tartották. Általában arra törekedtek, hogy a gyümölcstartó hely hűvös, északi fekvésű legyen. Pelényesen (Bereg m.) 1723-ból származó inventárium egyik tétele „Eczetes házban . . . régi alma egész téli hordó N° l".

65 Előfordult, hogy tárolás közben tönkre ment a gyümölcs. Pl. Nagykárolyban 1790 márciusában az alma mind elrohadt, ezért Erdőbényéről, Fehérgyarmatról készpénzért vettek az uraságnak almát. A kár okának kivizsgálását elrendelték és megszabták, hogy amennyiben a kertész gondatlansága okozta a veszteséget, úgy annak teljes értékét ő fizesse meg.

66 A gyümölcsből mustot is készítettek, amit besűrítettek. Ezt a gyümölcs eltevésénél, „conserválásánál" használták esetenként méz vagy nádméz helyett.

67 „Szomjúság ellen" szirupokat is „tsináltak" és hosszúnyakú, szűkszájú üvegekben tartották. Ezt vagy önmagában, vagy vízzel hígítva, esetleg pár csepp alkohollal vegyítve itták.

68 Télre többféle liktáriumot készítettek. A liktárium alapanyaga mindig a gyümölcs leve, méz, vagy nádméz és víz. Ezt különböző sűrűségűre főzték és ebbe megtörve vagy egészben belefőzték a gyümölcsöt (mag nélkül). E szerint készült pl. a „fényes liktárium", ami a mai gyümölcssajtnak felel meg. A gyümölcs megtöréséhez prést, különböző gyümölcstörőt és szitát használtak.

69 A század elején gyakori a liktáriumokkal kapcsolatos forrásanyag. Az 1717-ből származó számadások között szerepel például „Die 23. Aug. . . . vöttem 5 icze mézet, kitis Szakmáriné Asszonyom vitt Olcsvára (Szatmár m., Károlyi birtok); Liktáriumhoz vöttem 5 iczét, ugyan Szakmáriné majorosné kezéhez. Adván iczéjét á den 24. részén az árra Rh 2".

70 Az instrukciók között többször szerepel a liktáriumok készíttetése. „Már az Gyümölcsökh ideje elérkezvén, úgy a liktáriumok Tsináltatása nem olyan haszontalan, - amint tavaly volt, úgy kell folytatni a dolgot".

71 A nagykárolyi számtartó a következő utasítást kapja a gróftól „ . . . nemkülönben Liktáriumokh is Csináltatásának az öreg Asszonyok által elegendőképpen, hogy azok elégséges képpen való tétek miatt becstelenséget ne vallyál".

72 Valószínűleg ezek a viszonylag drága és munkaigényes eltevési módok elsősorban a főúri konyhák sajátosságai közé tartoztak. A gyümölcs legnagyobb részét aszalták. Számtalan utalás bizonyítja e gyümölcstartósítási mód fontosságát az egyes uradalmakban. Saját fogyasztásuk mellett piaci értékesí64. JakóZs. 1944. 248. 65. Kit. P. 397. 357. kötet 66. Kit. P. 397. 2. kötet 67. Nádméz = nádcukor. A répacukrot csak a XIX. századtól kezdik gyártani. A cukorrépát a XVIII. század végétó'l ismerik és kezdik el termeszteni. 68. Lippai J. 1667. 286. 69. Lippai J. 1667. 273-285. 70. Kit. P. 397. 77. csomó 1 icce = 0,85 L; Rh = rajnai forint 71. Kit. P. 397. 299. csomó 72. Kit. P. 397. 299. csomó