Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

amelyik sok mindent összefoglal az eddig elmondottakból. A kép ugyan egy külföldi szakkönyv egyik illusztrációja, de amit ábrázol, az - a források tanúsága szerint — a hazai állapotot is jellemzi. Egy léckerítéssel bekerített gyümölcsös részlete látszik, amelyiknek egyik része termőgyümölcsös, másik részében fiatal fákat ültetnek, tehát ez az új telepítések helye, a kert harmadik része a gyümölcsfa-iskola, ahol a csemeték karóhoz erősítve nevelkednek. A kertben dolgozók kétágú kapákat és ásót használnak. A termőgyümölcsfánál álló alak egy hernyózó ollóval éppen gallyat vág vagy hernyófészket szed le a fáról. Ez az eszköz Magyarországon az eddigi ismereteink szerint csak a XIX. század második felében terjedt el mint hernyózó olló vagy fanyeső olló. A kertek kimérésénél, a fák ültetésénél szintmérőt és zsinórt alkalmaztak. A gyümölcsöt zsákba, hordókba, kosarakba szedték vagy lerázták a fáról és úgy szedték fel a földről. A mandulát, diót, gesztenyét póznákkal verték le. Erdélyben* gróf Bánffy György gyalui (Kolozs m.) székhelyén az 1727-ben keltezett inventárium szerint a gyalui várban „vagyon ezen udvaron három oldalú boronafából rót Szalma fedeles Szekér Szin, mellynek eresze alatt találtatott Két 9. Déligyümölcs termesztés fadézsában. 1804. (In: CHRIST: J. L. Handbuch über die Obstbaumzucht und Obstlehre. Frankfurt am Main. 1804.)