Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

Az oltásnál alanyként általában a vad gyümölcsöket használták, de a nemes fába is oltottak. „Hús hagyó Kedden s azon hétben Cseresznye Fákat oltasson és megy Fákban is cseresznyét s Cseresznye Fákban Medgyet oltass mert igen Speciális Medgyek lévén azokh Fajtájára Kapjon és Innen töbre mind Szőlőkbe, mind Kertekbe".

54 A nemes oltóvesszőket sokszor távoli helyekről szerezték be a földesurak. A birtokosok egymásnak gyümölccsel „oltóággal" kedveskedtek. Lippai és Veszelszky szerint egymástól teljesen eltérő fajok oltásával is próbálkoztak a különlegességeket kereső kertészkedők. Az oltás jelentette a gyümölcstermesztésben a legigényesebb és legnagyobb szakértelmet kívánó munkát. A gyümölcsök szaporítása általában oltással történt. E mellett magvetést is alkalmaztak azoknál a növényeknél, amelyek különösebb nemesítést nem igényeltek pl. gesztenye, mandula, mogyoró, dió, szilva. Károlyi Sándor Memorialejában (1723. febr.) írja „Az Makk és Gesztenye vetést el kell végeztetni és azon darab mezőtt az mellyb' azon mak és gesztenye vettetett kemény tilalom alatt kell tartani; s minden kártul, Marhátul oltalmazni".

55 Lippai szerint is február a gyümölcs magvetés ideje.

56 Ugyancsak erre az időszakra esik a gyümölcsfák téli tisztítása, a hernyófészkek, a száraz ágak, a fattyúhajtások levágása, a mohák levakarása. A télvégi utasításokban, jelentésekben gyakran szerepel a „fák irtogatása és tisztítása". A hernyók bizonyos években igen nagy kárt okoztak a gyümölcsösökben, veteményes kertekben. Ilyenkor városi statútumokat hoztak, melyben elrendelték, hogy mindenki a maga gyümölcsfáit „annak ideiben megtisztogassa, a hernyófészkeket elégesse". Aki ezt nem tartotta be, annak gyümölcsfáit a lakosság, illetve a szomszédja kivághatta.

57 A gyümölcsösöket a Károlyi uradalmakban trágyázták. „A mint már bé vett Szokás is az idén is elkezdetet mind az Somoson s mind az Belső Kerten a Szekereken Tőreket kell be hinteni, Fák töveit ki nyitani avval kell be hinteni! Trágyázni nem különb . . ."

58 Trágyának főleg a „disznóganéjt" használták. „Az mondola fáknak töveit ki nyitatván disznóganajjal meg kell trágyázni s bé vágatni . . . Az fák töveit szépen ki nyitani és reá töreket kell az csűrből hordatni".

59 A trágyázást hol tavasszal, hol ősszel végezték. Néha csak töreket szórtak a kinyitott fák gyökeréhez. Egy ideig nyitva hagyták a fák töveit, hogy a csapadék minél mélyebbre vigye a trágyát, majd később földdel befedték. Nyáron gazolták a kerteket. Tavasszal, ősszel javították a sövényeket, kerítéseket. A Károlyi család nagy súlyt fektetett a kertek gondozására. Nemcsak arra törekedtek, hogy a gyümölcsösök számát növeljék, hanem a meglévők termelékenységét is igyekeztek növelni azzal a céllal, hogy az önellátáson kívül különböző formában értékesítsék is gyümölcsüket. A forrásanyagokban előforduló kertiszerszámok felsorolásából látható, hogy az uradalmak elég szegényes készlettel rendelkeztek, de a korra jellemző eszközanyagot képviselték. Az előző összeírásokban szerepelt az ásó, a sövénynyíró olló, az öntözőkanna és az úttisztító. A salánki (Ugocsa m. 1723.) összeírásban van „Egy virághos veteményeskert Gyümölcsös is N° 1. Azon Kerthben találtatik Kapa N°2. Vasgereblye N° 1. Spallér nyíró 54. Kit. P. 397. 1. kötet 55. Kit. P. 397. 297. csomó 56. LippayJ. 1721.4. 57. Magyar Jogtörténeti Emlékek. 1897, IV. 691. Esztergom városi statútumok. 1731. 58. Kit. P. 397. 297. csomó 59. Kit. P. 397. 297. csomó