Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században
2 no A vad Kert felől faló oldala pedig azon lineaban egészen mogyoró Spallérral. 3 no A nyíres erdő felől való oldala is Szilva Spalérral van be rakva. 4 no A Szőlők felől való oldala ismét megy Spallérral be rakva, mélly Spallérok között vagyon eöt nevezetes Fürtös megyét termő fa. Ezen Szőlők felől való út is a Kerten Kévül két felől Fagyai és Som Spallérral vagyon bé rakva, Holott is romladozott Leveles Kapu vagyon N° 1. A nyíres erdő felől is ezén kerten vagyon egy jó Léveleh Kapu, úgy a vadash Kert uttyán is vagyon romladozott Levelesch Kapu 1. Ezen Kertnek minthogy 4 utai vadnak, Tabla is spárgára ki mérve négyek vadnak, s mind a 4 táblában Lineára ültetett, s oltott külömb — külömb féle gyümölcs termő fák vadnak egészen. Ezen Kertnek belső uttya az város felől való Kapujától fogva az Nyíres felől való Kapuig Két felől Szilva fa spallérral vagyon bé rakva. A' mogyoró bokor felől való uttya áttaljában az Vadas Kert kapujáig két felől megy Spalleral vagyon bé rakva." 32 A forrásból kitűnik, hogy a gyümölcsöskert négyzet alakú. A táblák utakkal határoltak. Az utak szilva, meggy, mogyoró, som és fagyai spalierral (sövénnyel) szegélyezettek. Az utakat, illetve a kert végét kapukkal zárták le. A kerti fák alakítása, nyesése már a XVII. században egész Európában, így hazánkban is elterjedt. Az utakat kerti lugasok fedték, vagy nyírott sövényeket képeztek a szélein. A spalierok formájáról és magasságáról az összeíró nem tesz említést. Feltehetően viszonylag alacsony, egyszerű, egyenes sövényfalra képezték ki őket, az utak kihasználhatósága érdekében. Tetejüket nem ékesítették különböző idomokra vagy alakzatokra vágott sövényrészekkel. „A spaliereknek, vagy utaknak bojtos, ágas bogas fákbul ki ültetésével úgy köll bánni mint a lugasra való fákrul meg-van írva: jó ziros földet alul töltve elvagdalván hegyét és éles késsel a' megsértett gyökeret elmeczvén, sinor szerint, Első esztendőben egy lábnál ne légyen a földön kívül igen magasabb, hogy bojtossan nőlhessen. Második esztendőben, egy kevéssé föllyelebb hagyhatni. Mikor szintén rendben vagyon, két lábnyi és nyolcz izni légyen magassága: szélessége, egy öreg lábnyi. Ezeknek ki ültetésére, leg-jobb a Fagyai fa: mért szép zöld, sokáig tart a levele, jó bokrosán nőll: Som fa is, megy fa is, Szilva-fa is." 33 Lippai némi támpontot ad a sövények magasságára vonatkozóan. Az utak menti sövények általában nem lehettek magasak az árnyékolás elkerülése miatt. Elsősorban a kert és az utak lehatárolását és díszítését szolgálták a haszonkerten belül. Gondozásukat a kertész végezte. Évente egy-két alkalommal nyírták („tarolták"). „Ezeknek nyírésére tarcson a kertész jó öreg éles ollót, kiket minden esztendőben kétszer köll nyírni: kikeletnek végén, s caniculák után, s mindenkor az sinor igazában, mind magasságra, mind szélességre, mind oldalaslag: hogy az ágak igyenessen állyanak. Ezek között az bokros sövények között, gyümölcsfákat ültetni, hogy ki nöllyenek, két ölnyire egymástul, de ne legyenek igen sűrű levelük . . Z' 34 A nagykárolyi kertben a negyedik út meggy sövény sorában öt nevezetes Fürtös meggyet termő meggyfáról tesz említést az összeíró. Tehát alkalmazták a Lippai 32. Kit. P. 397. 77. csomó 33. Lippai J. 1666. I. 20. A spalier (sövény) védelem vagy elhatárolás céljából létesített keskeny, összefüggő, aljától ágas ültetvény. Egy láb a XVIII. sz.-ban 31,6 cm, Bogdáni. 1978.79. 34. Lippai J. 1666.1. 20-21. (1 öl 1,89635 m. Bogdáni. 1978. 87).
