Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

teremhet négy Szekér szénát mikor is jó ideje vagyon".

23 A majorsági kaszáló kerteknél a széna- és a gyümölcshozam nagyságát elsősorban az időjárás szabta meg, de a szénahozam függött attól is, hogy hányszor kaszálták a rétet. A XVIII. században a földesúri földeket a jobbágyok és zsellérek művelték saját eszköeikkel. Sok esetben bizonyos munkákat nem tudtak elvégezni, mert sem idejük, sem energiájuk nem maradt ezek számára. A majorsági földekhez érdekük sem fűződött, így még kevesebb gondot fordítottak rájuk. Az előírt robotnál ugyan sokkal többször fogták munkára őket, mégis nagy termés esetén gondot jelentett a betakarítás. 1737-ben Gyaluban a váron belül ,,az határ felől vagyon egy szélyesen kiterjedt nagy gyümölcsös kert, mellyben igen sok gyümölcs fák, alma, körtvély, szilva etc. fák vadnak plántáltatva, körülötte vagyon egy ruinában lévő réses, rosz lészás és támaszos kert. Azon belül vagyon egy hasonló kertel kerített ló legelő helly, melly igen nagy és megteremne rajta cir. 24. Szekér Széna az Gyümölcsös kertel edgyütt, ha megkaszálnák."

24 Kedvező időjárási viszonyoknál a rétek, kaszálók kiemelkedően szép termést adtak akár szénából, akár az ott termett gyümölcsből. A Salánki uradalomban a salánki (Ugocsa megye) majorságban van „Majorságh Rétekh: l2 vízközi réth melyik jó időbe Termékenybe egy nap 200 Kaszásra megh tartana. Ezen réthben vadnak gyümöltsfák, mellyek midőn jó ideje vagyon circiter 12 szekér gyümölcsöt megtermi."

25 Becslés szerint ha egy kaszásra napi 800—1200 négyszögöl lekaszálását számítjuk — középértéket véve alapul —, a terület legalább 200 000 négyszögöl. (Ez megközelítően 60 hektár területnek felel meg). A megtermett gyümölcs - tekintve, hogy 1 szekér kb. 5 q gyümölcs mennyiségnek felel meg - ezen a területen jó idő esetén 60 q volt.

26 Sok esetben az egyes birtokosok nem művelték a gyümölcsöt kertekben. így például a regéczi uradalomban is a veteményes és a gyümölcsös legnagyobb része kerítetlen puszta. Ebben az ún. puszta gyümölcsösben főleg szilvát, de más — meg nem nevezett — gyümölcsöt is termesztettek.

27 A kertek, utak kialakításáról, gondozásáról, a gyümölcstermesztés technikájáról, az ehhez használt eszközökről, a fajták leírásáról a levéltári források alig adnak tájékoztatást. Többnyire csak feltételezéseket, óvatos következtetéseket vonhatunk le belőlük. Éppen ezért szükséges olyan szakirodalomhoz nyúlni, amely a korszak kertészeti kultúráinak termesztését és a fajták leírását taglalja. Mindezekhez biztos támaszként elsősorban Lippai János leírásait, módszereit, ajánlásait vehetjük alapul. Megállapításai — bár a XVII. század első felének termesztésére vonatkoznak — érvényesek a XVIII. századra is. A ,,Posoni kert" c. munkája több kiadást ért meg. 1735-ben is kiadták. Könyvének hatása időben hosszan elnyúlt. A század végén megjelenő kevés szakirodalom is segítséget nyújt a termesztés gyakorlati kérdéseinek tájékozódásában.

28 23. Kit. P. 397. 357. kötet 24. Jakó Zs. 1944. 358-359. 25. Kit. P. 397. 357. kötet 26. A mértékek becslése N. Kiss István útmutatása szerint történt, 1 kaszás (falcastrum) napi teljesítménye 0,3-0,4 hektárra becsülhető. A q 100 kilós metrikus mázsa. 27. Jármay E. 1930. 39. 28. Leibizer J. 1798. Uo. Patriotisches Wochenblatt für Ungarn. 1804. II. B. 16-28,114-116, 289-300. Pesth. Gazdaságot tzélozó Újság. 1796. 34. sz. 271-274. Bétsben; Vizsgálódó Magyar Gazda 1786 és 1797 Bétsben c. folyóiratokban megjelent számok is tartalmaznak kisebb közléseket a fák oltására, tisztítására, metszésére, nevelésére; Weszelszky A. 1798. 290-305.