Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

minden esetben. 1788-ban a Profecturális Rendelések 4. pontja a következőket tartalmazza. „Jóféle oltoványokk ültetéseit több ízben nem csak parantsoltam, de különös s ki betsesebb oltoványokat Pestrül s más-honnat is hozattam és az jószágokban Széjjel elküldöztém: mennyire ment légyen ezen párantsolatomnak effectusa és ki ki kivált ahol vinczellérek vagy kertészek vannak a Notariatusban információját küldje meg, úgy nem különben most újra parantsoltatik hogy minden tiszt mentül több és jobb féle oltoványt Szert ültessen . . . Tabellariter Relatiot a Notariatusban. Notariatus nekem tegye meg Relatioját."

19 A források tanúsága szerint a szőlőkben gyümölcsöt is termesztettek. A Károlyi birtokokon akár a század első felében, akár a második felében találhatók olyan utasítások, melyek a szőlőtermés minősége érdekében tiltják a szőlők között a gyümölcsfák nevelését. 1732-ben . . . „azonban nagy terepes Gyümöltsfát szőlők közös károsakiévén, azért jóféle bokorok és mandola Fákon kívül, valami ollyan nem speciális gyümölcstermő fák vannak, azok téli havas időben ágonként ki vágattattanak, hogy a szőlő tűben kár ne essék, hanem szőleink végiben azok melet, jó féle Gyümölts Fák neveltessenek."

20 A Majtényi határban (Szatmár m.) egy puszta rész kiirtását és szőlővel történő betelepítését rendelik el 1788-ban. A contractus szerint ,,noha ugyan szükséges, hogy Gyümölts Termő fák is plántáltassanak abba, mind az által az observáltassék, hogy akár hol meg ne engettessék, hanem olyas hellyek, a mellyek Szőlők termésre alkalmatlanabbak erre végre designáltatának, a többi pedig Szőlővel ültettessék, tudniillik a Gyümölcstermő, vagy más féle Fák is ne a szőlő termő tőkék közzé, hanem különös szilvás formára ültettessenek."

21 Ezek az intézkedések a hasznosabb, ésszerűbb gazdálkodást célzó törekvéseket bizonyítják. A szőlőtermesztés a gabonáénál intenzívebb, külön szakértelmet kívánó, a kertszerű művelésnek kiemelt területe. A bor értékesítése az uradalmak jövedelmének jelentős forrása. Érthető, hogy a termés minőségét a korra jellemző lehetőségekkel igyekeztek biztosítani. A későbbiek során a „szőlő alji gyümölcsösökről" többször is találunk utalásokat. (Például „az Mlgos Uraság Gyümölcs Kertyeiben a szőlő allyában jóféle Gyümölcs Fák csemetéi szereztessenek be").

22 Az uradalmak a kertszerű kultúrákat (veteményeskert, káposztáskert) és más különlegesebb növényeket (kender, len, dohány, kukorica, dinnye) állandó „kerttel" (kerítéssel) védték, ugyanúgy a gyümölcsösöket is többnyire kapukkal ellátott sövény, léc vagy ritkán kőkerítéssel zárták körbe. A sövényhez, kerítéshez szükséges fát az erdők adták, így sok esetben a „kaszáló rétet" is „tilalomba" helyezték, a falubeliek legelő jószága elől ugyancsak sövénnyel, árokkal védték. E kaszáló rétek többnyire kettős hasznot jelentettek a tulajdonos számára. Mindenek előtt itt nőtt, illetve termett meg a szükséges takarmány, de ugyanakkor az ott vadon nőtt, vagy ültetett gyümölcsfák, elsősorban szilvák biztosították a gyümölcs ellátást is. Mihályka faluban (Máramaros megye) 1723-ban történt összeírás szerint „majorsági föld a curia után vagyon edgy Táblában az Szénás Mezőn melyben Elvethetni tíz Köböl zabot. Azon Udvarház mellett edgy Kaszálló Kert Gyümöltsfélével edgyütt ki is meg 19. Kit. P. 397. 2. kötet 20. Kit. P. 397. 298. csomó IV. 2. 21. Kit. P. 397. 2. kötet 22. Kit. P. 397. 2. kötet