Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

Bécsben tartózkodott. Birtokait jószágigazgatókkal vezette. 1788-tól az összes uradalmak irányítását átszervezte. Létrehozta a Pesten működő központi kancelláriát, amelyik irányította és ellenőrizte a kerületi inspektorátusok gazdálkodását.

11 A Károlyi birtokok a XVIII. század végén már 3 nagy kerületi inspektorátusra tagolódtak: I. Nagykárolyi Kerületi inspektorátus. Ide tartozott a Nagykárolyi-, ErdődBélteki-, Kéczi-, Királydaróczi-, Fehérgyarmati-, Misztótfalusi-, Nyírbátori-, Nagymuzsaji-, Salánki- és Füzérradványi uradalom. Ezek többsége Szatmár megyében, kisebb része Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Kraszna, Közép-Szolnok és Abaúj megyében terült el. II. Suránymegyeri kerületi inspektoratus: ehhaz tartozott a Suránymegyeri-, Poroszlói- és a Fóti uradalom (Nyitra, Heves és Pest megyében). III. Csongrád—Vásárhelyi uradalmak. Gyümölcstermesztést a XVIII. században elsősorban az I. kerületi inspektoratushoz tartozó uradalmakban folytattak. Ezért e tanulmány keretén belül szereplő adatok, következtetések főleg ezekre a területekre vonatkoznak. A főúri kastélyok, nemesi udvarházak gazdálkodásához a kertkultúra, azon belül a gyümölcstermesztés szorosan hozzátartozott. A termesztés gyakorlata még csaknem teljes mértékig az előző korszakok hagyományaira épült. A főúri és a paraszti gyümölcstermesztés a XVIII. században még általánosságban nem sokban különbözött egymástól, de lehetőségeiben, arányaiban, a termelés gyakorlatában, a feldolgozás, illetve felhasználás módjában és mértékében mégis eltértek egymástól. Az önellátáson kívül — bár ez a gyümölcstermő vidékeken a paraszti gyümölcstermelést is jellemezte - a nagyobb uradalmak, különösen a század második felében, többnyire a piacra is termeltek. Az árutermeléshez szükséges nagyobb gyümölcsmennyiségeket — az uralkodó extenzív termelés miatt — a területek bővítésével igyekeztek előteremteni. Igen sok adat utal a gyümölcsösök számának növelésére. A vadaskerteket, szarvaskerteket más faféleségek mellett gyümölcsfákkal is beültették. A nagykárolyi szarvaskertbe is, mivel ott „semmiféle gyümöltsfák nem lévén", az Oeconomica Sessio hasznosnak ítélte, hogy oda kísérletképpen először szilvafákat ültessenek kevés darabszámmal. „Próbatételre is Gyarmathy jószágbul vagy 200 szilvafák ültessenek, melyek ha succedálnának annak utána üdővel bővebben is efféle Gyümölts Fák azon Szarvas Kertben szaporíttassanak."

12 Az utasítást végre is hajtották. Fontosnak tartották, hogy a szarvaskert hasznosítása többoldalú legyen. A kísérleti jellegű faültetésnél a gazdaságosságra törekedtek. A fákat készpénzért vásárolták. Remélték, hogy tervük beváltja a kerthez fűzött reményeket, bár ugyanakkor a gyümölcsök ültetését mérsékelten végezték, mert attól tartottak, hogy a szarvasok „midőn szarvaikkal az fákhoz dörgölődni Szoktak, a Gyümöltsfákat Szarvaikkal kirongálhatnák és ezért a sok munka mind kárba esne".

13 Az erdei gyümölcsösök kertszerű használata még a XVIII. században, különösen az első felében igen gyakori, az ország legkülönbözőbb részein találkozunk velük. Nemcsak a paraszti gazdálkodásban jelentős, hanem az uradalmak is sok esetben így képezik ki gyü11. A Kárályi család törtenetének rövid ismertetéséhez felhasználtam: gróf Károlyi L. 1911: A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklás története I—II. Budapest. A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára. Repertórium. Közrebocsátotta Bakács István. Kézirat. Budapest, 1965. 12. Kit. P. 397. 5. kötet. 13. Kit. P. 397. 5. kötet