Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcstermesztés a nagyuradalmakon a XVIII. században

mölcsöseiket. A Károlyi család az ún. Erdődi és Bélteki uradalmának székhelyén Erdődön (mezőváros Szatmár megyében) az 1723-as összeírás szerint igen szép területet alakított át (erre az oltott fák száma enged következtetni) az erdei gyümölcsösből gyümölcskertekké. „Szép Gyümölts Kertekh kiben is találtatott ab anno 1721 kitisztíttatott és erdőből kiirtattatott s' már penig jól be oltott oltvány circiter N° 2000. "

14 Az összeírásból nem derül ki egyértelműen a kert funkciója, lehetséges, hogy faiskolának, de valószínűbb, hogy állandó gyümölcskertnek készítették. A gyümölcsfajokra nincs utalás, így a terület nagyságára sem vonható le közelebbi következtetés. A nagykárolyi birtokközponthoz

15 több erdő is tartozott. Ezek között az ún. Somos erdő lehetett értékesebb, mert a forrásanyagok között sokszor előfordul. Az 1772-ben kiadott utasítás alapján az udvarbíró „az Somosban lévő Alsó Kertet Gyümölts fákkal a Bivalyosok által ültettessék be . . . gyalogh Szereseket (zsellérek) adgyon a kertésznek ... az Somos kertbe ültetett Tsemete fák mellé 400 karót az Terebesiekkel hozattasson."

16 Ezt a kertet minden bizonnyal az erdőből szakították ki és irtással tették gyümölcstermő hellyé. Ez az eljárás tipikus példája a gyümölcsösök területének növelésére. Ritkaságszámba menő adat a csemetefák karózására utaló intézkedés. A fiatal ültetvény gyümölcsfáit a karókhoz erősítve védték a szelek okozta görbülésektől. 1737 januárjában gróf Károlyi Sándor egységes instrukciót ad ki valamennyi „jószágát" igazgató tisztjeinek. „Ahol kertjeink vannak, a kikhez kertész nem tartatik, szükséges, Tiszttartónk azokban is fiatal Vad fákat ültettetvén, jó féle, s a legfőképpen sokáig tartó gyümölcsfa agokat oltasson ahoz értő Embereinkkel, ki is ollyatén Kérteinkben Semi féle marhát járatni nem engedvén, füvet Szénának tartassa, ahol pedig kertészeink vannak, azokkal conventiojok, s kötelességek szerént kertjeink gyarapétásához, s azokk tisztán tartásához vélek híven és szorgalmatosan el járattasson, és minden féle Gyümölcsöseink Gyümölcsivei, annak rendi, s — mogya szerént oeconomizállon, és azokban dispositionk szerént télre reselvallon, s azt jól Conservaltassa, leghfőképpen ahol residentiájuk vannak."

17 A későbbi időszakokra is az előzők érvényesek. Csaknem több mint negyven év elteltével, 1778-ban Károlyi Sándor unokája, Antal is összes birtokain a gyümölcsfák szaporítását írja elő. „Az szüva és más gyümölcsök szaporétását minden jószágokban promoveálni."

18 A birtokaitól távol élő földbirtokos — bármennyire is igyekezett minél racionálisabban gazdálkodni - nem tudta kellőképpen utasításainak végrehajtását ellenőrizni. A gazdálkodás eredménye elsősorban a különböző tisztségviselők gondosságán múlott. A földesúr ismételten kiadta utasításait, amelyeknek megvalósítása valószínűleg nem sikerült 14. Kit. P. 397. 357. kötet 15. Nagykároly mezőváros (Szatmár megye). Lakói feudális járadékkal adóztak az uradalomnak. Heti piacát szombaton tartotta, országos vásárt május 3-án. A Károlyi család ősi fészke. A család lakóhelye várszerű kastély, ezért várkastélynak nevezték. 1482-ben épült. Négyszög alakú, lőrésekkel ellátott falakkal, sáncokkal és cövekpalánk kerítéssel körülvéve. Károlyi József 1792-ben lebontotta és a régi alapokra egy új reneszánsz kastélyt építtetett. 1795-ben az új kastély az új angolparkkal készen áll. (ÉBLEG. 1897. 31-43.) 16. Kit. P. 397. 2. kötet 17. Kit. P. 397. 298. csomó IV. 2. 18. Kit. P. 397. 2. kötet