Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

P. Hartyányi Borbála: Kora Árpád-korból származó búza a Hont-i ispánsági várból

újabb széleskörű kutatások után a közönséges búza elsődleges géncentrumának az Ázsiától nyugatabbra fekvő Kis-Ázsia térségét tekintette.

6 Ebben a térségben ma is megtalálhatók a vadon termő búzafajok, amelyek tanulmányozása és az újabb régészeti ásatások növényi leleteinek feldolgozása talán közelebb visz a kérdés megoldásához.

7 A feltárások már eddig is beigazolták, hogy a közönséges búzafaj a korai időszakban ezen a területen gyakori volt. A közel Keleti lelőhelyek közül különösen jelentősek a Catal Hüyük-nél (ie. 5850— 5600), Knossos Stratum-nál (ie. 6100), Hacilar-nál (ie. 5800-5000), Tepe Sabz-nál (ie. 5500—5000) felszínre került, elszenesedett ,közönséges búza" szemtermések.

8 A növény hazai előfordulásáról a neolitikumtól vannak adataink. Szerepe azonban ekkor még jelentéktelen volt. A régészeti ásatásoknál tisztán, vagy rozzsal keverten a római kortól gyakoribb, s ez már feltétlenül a földművelés fejlődésével volt összefüggésben.

9 Ismeretes, hogy a gabonafélék közül e búzafaj tenyészideje hosszabb az alakorénál és a tönkénél, de az árpa és a köles termését is korábban lehet betakarítani. A hosszabb tenyészidejű, de jobb minőségű búza ugyanakkor jobb termesztési feltételeket is igényel. A termesztéshez nélkülözhetetlen ökológiai feltételek közül (az optimális talaj, csapadék, napfény) különösen jelentős számára a talaj megfelelő művelése. E búzafaj csak ott ad termést, ahol a talajt megfelelő mélységben rendszeresen megforgatják, felszántják. Ennek ismeretében az ispánsági vár területén levő elszenesedett búza a talajművelési eszközleletek hiányában is termőtalajának rendszeres müvelésére utal. Hazai elterjedésének és vele párhuzamosan a két igénytelenebb pelyvás búzafaj háttérbe szorításának alakulását jól tükrözik az eddigi ásatások növényi maradványai. 6. Lelley J.-Rajháthy Gy. 1955. 38-42. 7. Lelley J.-Rajháthy Gy. 1963. 7-31. A Triticum nemzetségben 18 fajt tartanak számon, közülük ma legelterjedtebb a T.aestivum (a vüág búzatermesztésének 90%-a), amely a nemzetségen belül a tönköly sorozathoz tartozik. Ebben vad faj nincs, így valószínű, hogy a fajt az ember a keletkezésekor vette kultúrába. Az eddigi kutatások alapján a genetikusok szerint a négyszálkás búza (T.carthlicum) önkéntelen kereszteződött a közötte gyomként növő kecskebúzával (Aegilops squarrosa) és a szüló'alakok teljes kromoszóma szerelvényét egyesítve jött létre a termékeny hexaploid alak. E búzafaj az eló'ázsiai keletkezési helyéről a neolitikum kezdetekor terjedt a Balkánon keresztül nyugat felé. A Duna-völgyén és az Alpok mentén jutott tovább Közép-Európába, majd a cseh, a morva és a német síkságon át került az északi Skandináviába. Keleten Perzsián keresztül terjedt tovább India és Kína felé, míg délen Egyiptomon és Észak-Afrikán át Spanyolországba. 8. Zeist, W. van 1968. 71. 9. Hartyányi B. 1971.