Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig

A toll külkereskedelmi konjunktúrája sem tartott azonban örökké. Bár tollkivitelünk mennyisége az 1882. évi kereken 18 000 q-ról 1913-ig kereken 25 000 q-ra emelkedett, értékben mindössze 8%-kal nőtt, míg a baromfitenyésztésből származó összes exportérték ugyanakkor 8,5 millió forintról (17 millió koronáról) 83 millió koronára, vagyis 4,8-szeresére emelkedett. A toll érték szerinti részesedése a baromfitenyésztésből származó összes kivitelben az 1882. évi 59%-ról 1913-ig fokozatosan 13%-ra esett. Ezzel szemben az élő szárnyasok kiviteli értéke a nyolcvanas évek után lényegében stagnált, a leölt baromfié és a tojásé pedig jelentős mértékben nőtt. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint 1882-től 1913-ig összesen 17,1 millió korona értékben 39 748 q tollbehozatalunk is volt. Ennek 62,1%-a Ausztriából került hozzánk, jelentős részében mint fosztott toll. Ezzel szemben a szóban levő 32 év alatti tollkivitel 323,8 millió korona értékben 740 450 q-t tett ki. A behozatal a kivitel mennyiségének 5,3%-át érte csak el. *** A III. sz. táblázat adatai szerint az 1882-1913. évi külkereskedelmi forgalomban egyre nagyobb lett a tojás jelentősége. Az 1880-as években a legtöbb tojást Bécsbe és Tarnowba exportáltuk, mindkét város kereskedői azután a magyarországi tojással többnyire további kiviteli üzletet kötöttek.

62 Századunk elején, különösen az 1910es évektől kezdve, a tojásfogyasztás vüágszerte emelkedett. Amerikában már a múlt század végén főként a reggelihez általános lett a tojásétel fogyasztása úgyannyira, hogy az USÁ-nak — hatalmas saját termelésén felül — jelentős tojásbehozatalra is szüksége volt.

63 Európai viszonylatban az oroszországi és az osztrák tojáspiac játszotta a fő szerepet, utóbbi azzal, hogy Bécs a környező országok tojáskereskedelmét is magához vonta. Ausztria—Magyarország közös vámterületének évi tojásbehozatala a századforduló körül 500 000—600 000 q volt, kivitele pedig rendszerint meghaladta az 1 millió q-t. A bécsi kereskedők manipulálásai folytán sok magyarországi tojás osztrák áruként értékesült a londoni és a párizsi piacon.

64 így önmagának lett ott a konkurrense.

6 5 A hazai tojáskereskedőknek az a törekvése, hogy a hazain kívül a balkáni tojáskereskedelemnek is Budapest legyen a központja, nem járt sikerrel. Tojáskereskedőink exporttevékenysége még századunk elején is jórészt abból állt csak, hogy a termelőktől olcsón felvásárolt árut vagontételekben kiküldték Bécsbe, ahol azután azt a Wiener Zentraleiermarkt üzleti szokásainak megfelelően minőség szerint szétválogatták (osztályozták), átcsomagolták, majd osztrák áruként tovább küldték a vámkülföldre. Az exportált magyar tojásküldeményeknek mintegy fele 1910 táján is az osztrák közvetítő piacot táplálta. Németországi közvetlen tojáskivitelünk mennyisége azonban már 1899-ben elérte a 100 000 q-t, és utóbb is évi 100 000-150 000 q körül mozgott. Svájc és Anglia ugyancsak jelentős tojáskiviteli piacunk volt. Tojáskivitelünk volumene a nyugatiénál jóval csekélyebb hazai tojásfogyasztásnak is következménye volt; a tojást export céljára olcsón lehetett nálunk összevásárolni. 62. Telkes S. 1886. 307. 63. Szilassy Z. 1897. 262. 64. KroloppH. 1906.436. 65. 100 éves. .. 1970. 267. BI