Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csoma Zsigmond: Borászati munkaeszközváltás Somlón

Külön mustszellőztető gépet nem használtak az urasági présházakban sem Somlón. A hordókat és a bort a XVIII. századtól nagyobb uradalmak szőleiben kénezték. így a Zichy és az Eszterházy szőlők présházaiban is. A XIX. század végén különböző kénező lámpák, eszközök terjedtek el, amelyeket csakis urasági présházban használtak. Paraszti présházakban még a XX. század elején sem általános a kénezés. Ezeken a helyeken csak kéneződugót alkalmaztak. A bortároló eszközök A magyarországi szőlő- és borgazdaság legfontosabb tároló edénye a hordó volt. Történelmi jelentősége a Dunántúlon lehetett a legnagyobb. A Kelet-Európa felé mutató szőlő- és borkultúra területein, valamint a balkáni vörösbor-kultúra területén a hordók történelmi jelentősége nem bírt olyan nagy erővel, a bortárolás és borkészítés más technológiája miatt. A szőlő és borkultúra történeti rétegeinek különbözőségét az évszázadok lassan elhomályosították. A hordók, a tömlők és más eszközök háttérbe szorulásával a borkereskedelem és a termesztés nélkülözhetetlen eszközeivé váltak. A hordók nemcsak bor, hanem más folyadékok és szüárd halmazállapotú anyagok tartására is felhaználható eszközök voltak. A használatnak legjobban megfelelő nagyságú, típusú alakok alakultak ki, amelyek jellegzetesek voltak egyes területekre, vagy a bennük tárolt folyadékra. A legtöbb hordót az urasági szőlők présházai tartották. A kisparaszti szőlők kevés termése miatt nem volt szükség sem számban, sem méretben akkora hordókra, mint a nagy szőlőkben. Az urasági pincékben a szakszerű borkezeléshez a XIX. század közepén már az óriás 100-150 akós (kb. 500—750 hl-es) erjesztő hordókat is használtak.

59 Az urasági szőlők a környező városokból, elsősorban Pápáról biztosították hordószükségleteiket.

60 A parasztbirtokosok hordóikat a helybeli kádároktól vásárolták. A nemesi szőlők jobb minőségre törekvő birtokosai, maguk és reprezentatív szükségleteikre, aszuborokat és ürmösöket is készítettek. Ezeket kisebb űrtartalmú hordókban tartották, amiket szintén Pápán szereztek be.

61 A paraszti pincék hordórészeinek elnevezése: dongák, abrincs, akona vagy akna, fenék, fenékfák, csapszeg, esetleg nagyobb hordóknál fenékajtó. A dongafa külső felülete a külsődonga, a belső hajlított fele a belsődonga, a dongafa végén levő horony a hordócsiny. A hordók a pincében csántérláb, vánkosfára fektetett két párhuzamos csantár, csántérfán voltak elhelyezve, mely elnevezés a Balaton északi partvidékén is használt, ismert.

62 A hordók stabilitását az ékszerű támasztók, a hordókötőfa, kikötőfa, papucs, szolgálták, melyek két oldalról támasztották meg a hordót. 59. Entz F. - GyürkiP. 1868. 108. 60. pl. a nagyszöllösi Zichy majorsági szőlő pincéje Nagyszöllösön, (a mai Somlószöllös) a vendégfogadó alatt volt. 1797 októberében ide vásároltak hordókat „Pápára midőn voltam Hordókat vásárolni Költöttem ... 1 fr. 40 xr." VML. Zichy család Nagyvázsonyi uradalmi iratok. Nagyszöllős 1796-1799. l.Cs. 61. „Pápán vásárlóit, auszpruhnak és ürmösnek való Hordotskákért . . ." u. o. 62. VajkaiA. 1938. 181.