Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csoma Zsigmond: Borászati munkaeszközváltás Somlón

Az erjesztő csöveket a cserépkotyogók szorították ki. Népi fazekastermékek voltak, a paraszti présházakban az első világháborútól használják. A cserépkotyogó tányérjába tett víz, egy nyílásával lefelé fordított tégely segítségével biztosította a zárt erjedést. Míg a paraszti présházakban sem külön térséget, sem külön hordót nem használtak az erjesztésre, addig az urasági, emeletes présházak emeleti, első fűtött helyiségében, vagy ha ilyen nem volt, a présház alatti pinceág első részét használták musterjesztésre. A kierjedt bor aljára lesüllyedt seprőt, fejtéssel lehetett eltávolítani a tiszta bortól. Somlón sokáig a seprőjén hagyták a bort, az adta jellegzetes somlói ízét. A seprőntartás régi hiedelemmel magyarázható.

52 A fejtést nyíltan vagy zártan végezték. Paraszti présházban héberrel, kobaktökkel, vagy csapon keresztül fejtettek mindig. Urasági présházban a gumi, kaucsuk cső megjelenéséig leggyakrabban nyíltan, fa, majd rézcsapon keresztül.

53 15. Kerek tötike fent <t>: 42 cm, lent 0: 35,5 cm, m: 30 cm 52. Nagyváthy János is látta a hosszan seprőn tartás hátrányait, amit általában a XVIII. század végén alkalmaztak. Nagyváthy J. 1791. 124. Nagyváthy a forráskritika szerint is jó megfigyelő volt, ezenfelül közvetlen kapcsolata a termesztőkkel megbízhatóvá tette, különösen szőlészeti-borászati kérdésekben. Vö: Csorna Zs. 1976. 53. OL. D. Pápa. Capsa 62. No. 174. A devecseri provisor levelei. 1808. február 9-én írta a prefektushoz Somlóvásárhelyről: „Hat hordóval mintegy 60 Akó vagyon, oó Boroknak tartani eőket haszontalan, csapon kölletik, és mingyárt le folatni, és ki árulni, ezekbül még lehetne . . ."