Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csoma Zsigmond: Borászati munkaeszközváltás Somlón

Mindez a taposás utáni préselésnél is előfordulhatott, de ott külön tudták választani a taposás színmustját a présmusttól. Egy háló kifeszítésével akadályozták meg, hogy a zúzógépbe kerüljön a kocsány. A hálón keresztül a zúzógépbe kerültek a szőlőbogyók, de a kocsány fennmaradt. A bogyózásnak és a darálóknak ilyen jellegű összekapcsolása adta a ma is használatos zúzó-bogyózó gépek ősét. A zúzás, bogyózás és szüret között az az összefüggés kristályosodott ki, hogy a zúzógéppel, bogyózással együtt a puttony nyert tért a csöbör rovására. A puttonyba nem muszkolt szőlőfürtök bogyóit a bogyózógépen könnyen eltávolították a kocsánytól és csak a bogyókat zúzták össze. Ugyanakkor korábban a csöbörben megmuszkolt szőlőt a must jobb kinyomására zsákban kitiporták, majd a présben fejezték be a munkát. Az első munkamenet, lényegileg azonos végeredménnyel a korszerűbb, fejlettebb, modernebb, gyorsabb eljárást jelentette. Ezt az egész eszközkapcsolatot a nyugateurópai szőlészet-borászatból merítettük. 7. Urasági présház zúzó-bogyózó gépe az 1920-as évekből A bogy ózó felső fahenger e főcsapokkal tűzdelt Somlóhegy, Somlószöllösi oldal, h: 150 cm, sz: 90 cm Somlón már 1875-ben Keleti K. említi a bogyózást, amit a nemes szőlők, nagyobb birtokosai végeztek.

31 A lebogyózást úgy oldották meg, hogy a zúzógép felett álló szitát mozgattak, vagy a szitára öntött fürtöket kuruglával ide-oda húzva-tolva addig dörzsölték, míg a bogyók leestek a hálón. Ilyen bogyózó szitát, kaccsolót használtak az egyházi szőlők présházaiban is az első világháború idején. Farácsos, sárgarezes hálókat használtak, mert a vasdrótot a must megtámadja, s később a bor esetleg fekete 31. KeletiK. 1875.95.