Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Csoma Zsigmond: Borászati munkaeszközváltás Somlón

törést kaphatott volna.

32 A különböző bogyózó rosták és hálók használata nehézkes volt,

33 ezért összekapcsolták a bogyózást a zúzógépbe beépített egyik szerkezetei elemmel. Az örlőhengerek fölött egy kis csapokkal ellátott harmadik tengelyt építettek be. A kis csapokba beleakaszkodó kocsányról lepergett a szőlőbogyó és az alsó két, egymás felé forduló örlőhenger ledarálta azt. Somlón kizárólag csak urasági présházban használtak üyet. A terjes mustkinyerés egyedüli eszköze a szőlőprés volt. A hatalmas fapréseket a famunkákhoz értő bognárok, falusi ácsok faragták, állították össze. A munka során vagy közben keletkezett hibák kijavítását is legtöbbször ők végezték. Szüret előtt feltétlen javítgatni, erősíteni kellett a préseket, ha azt év közben elhanyagolták.

34 A szőlő préselésére majorsági szőlőkben robotmunkát használtak fel. A sokszor túlzottan,gondatlanul, hirtelen feszített faprés könnyebben rongálódott. A mai öregek is recsegő-ropogó faprésekre emlékeznek. A faprések alakjáról a levéltári adatok semmit sem szólnak.

35 Somlón sok XVIII. századi, évszámos, díszített nagy faprést vágtak fel tüzelőnek az első világháború idején. A nagy faprések leváltását nemcsak a háborús fahiány, hanem már a korábban is megjelenő gyári készítésű, kisebb préstípusok megjelenése indokolta. A munkaeszközváltás ütemét jelzi, hogy míg Veszprém megyében 1875-ben 4584 volt a prések száma, vagyis 9 akó borra jutott egy prés — ami a dunántúli arányokat tekintve az egyik legjobb arány,

36 - addig pl. Somlón 1977-ben már csak két nagy bálványprést találtam. A bálványprések legtovább paraszti használatban maradtak fenn. Ugyancsak ők kezdték használni legkésőbb a vaspréseket is, a XX. század elején. Akinek nagy feprése volt, ha terület vagy terméscsökkenés miatt már nem kellett használni prését, célszerűségből átalakította kis középorsós, először fa, majd vasorsójú présre. Ezzel a változtatással hosszú időre biztosították, hogy ne kelljen gyári vasprést venniük. Az urasági szőlőkben a prés használatának iránya úgy módosult, hogy itt hatalmasabb eszközökkel sajtolták ki a mustot. A XIX. század elején a környéken járó Richard Bright említett olyan prést, amely 72 ember egész napi szedését dolgozta fel.

37 A ter32. Vö: Csanády G. - Plósz P. 1885. 27. 33. Tersánczky J. 1869. 305. 98. ábra.; Wochenblatt für Land-und Forstwirtschaft. 1877. 404., 405. 34. Konkrét somlói adatot nem sikerült találnom, de ezt mutatják a következők: a Devecseri Uradalom prefektusa 1785. október 1-én beszámolt arról, hogy „Kiss Eörsi Présnak alsó kapocs fáknak végei meg hasadoztak, arra 3 vass Karikák kivántotnak,. . .", majd később október 8-án „Badacsonyon mint Kiss Eörsön az Préseket s' egyebeket meg igazetottak, tsinálták." VML. D. Devecser. Prefektusi Levélmásolati könyv töredéke. 1785. Az egész Balaton környékre valószíníísíthetővé teszi Mezzőszegedi Szegedy Ignác összeírt badacsonyi szőlejének présházában levő présekről írottak: „Sümegi Átsmester Redlinger Jóseff ... Ebben található két Prést... 35 fr."-ért csinálta. OL. Bezerédy család (Kámi) levéltára. P. 57. Cs. 30. Fase. LXXVIII. No. 2.; 1824-ben Reziben összeírt jobbágy hagyatéki leltárban ,,Prősnek szürüit és talpát Dents György tsinálta." Hofer T. 1957. 305. 35. Egy 1738-as levélben említenek prést uradalmi szőlőben. OL. Zichy család levéltára. P. 707. Fasc. 75. N. 10.; vagy egy 1762-es szőlőbecsültetésből. OL. Zichy család levéltára. P. 707. Fasc. 75. N. 16.; de bővebb adatot nem közölnek. 36. KeletiK. 1875. 101. 37. SzereczI. 1970.44.