Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Vlcskó Lajos: A jelentős agrártörténeti emlékek és dokumentumok védelme a Magyar Népköztársaságban

A JELENTŐS AGRÁRTÖRTÉNETI EMLÉKEK ÉS DOKUMENTUMOK VÉDELME A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN (Előadás a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Egyesületének V. Kongresszusán /Neubrandenburg, 1978. szept. 10—16./) VLCSKÓ LAJOS Az utóbbi 20 évben a Magyar Népköztársaság mezőgazdasági termelését dinamikus fejlődés jellemezte. Terméseredményeink világviszonylatban elismertek. Mindezek elérésének számos oka, tényezője van. Ezek közül a legfontosabbak: a következetes lenini agrárpolitika, a gazdasági eszközök legcélszerűbb feladatokra való összpontosítása, a termelésben és az irányításban dolgozók szellemi felkészültségének állandó fokozása, a szellemi beruházások (oktatás, kutatás, stb.) növelése. Az eredmények bármennyire is jelentősek, a nemzetközi méretekben folyó verseny további erőfeszítéseinket igényli. Az élet mindennapi rohanásában egy időre nem jelentőségüknek megfelelően kezeltük jelentősebb agrártörténeti emlékeinket. A vázolt fejlődés során mégis két dolgot kell a sok tényező közül kiemelnünk, amelyek jelenléte az agrártörténeti emlékek védelme felé fordította a figyelmet. Az egyik az a körülmény, hogy a fejlődés tovább gyorsuló üteme alapos megfontolásokra késztet. Ennek során egyre gyakoribb jelenség a múlt tapasztalatainak áttekintése. Tudatos vizsgálata a múlt üzenetének és a döntéseknél ezek tapasztalatainak mérlegelése. A másik: a múlt emlékeinek célszerű, tudatos ápolása iránti igény jelentkezése. Ez utóbbi a felismerés és a felmérés fokán túl bizonyos széleskörűen meglevő feltételeket kíván, amelyek részletes ismertetése meghaladja a jelen előadás kereteit. Itt és most csak annyit, hogy e feltételekkel ma már rendelkezünk. Az elmondottakon túl nyilvánvalóan mérlegelni kell azt is, hogy a múlt emlékei napjainkban egyre gyorsabban mennek veszendőbe. S a jelentkező veszteség mind több pótolhatatlan emléktől fosztja meg mind a mát, mind az utókort. Számos dologban egy-két év múlva csak szemrehányóan tekinthetnénk egymásra: valami pótolhatatlanul fontosat mulasztottunk el. S ezért a mulasztásért jogosan elmarasztalhatna az utókor bennünket. Ezért méltán mondhatjuk, hogy az 1977. év végén a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a kulturális miniszter közös rendelete - a jelentős agrártörténeti emlékek védelméről - régi gondunk megoldásáról intézkedik. A rendelet egyértelműen tisztázza, hogy mit tekint jelentős agrártörténeti emléknek. A mezőgazdasági, erdőgaz.dasági, vadászati, halászati, élelmiszeripari építményeken,