Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Vlcskó Lajos: A jelentős agrártörténeti emlékek és dokumentumok védelme a Magyar Népköztársaságban
termelőeszközökön kívül az iratok, térképek, rajzok, filmek, hangfelvételek; arra érdemes ültetvények (park, liget, tenyészkert, stb.) védelméről is intézkedik. A rendelet kiadására a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vezetőjével, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának egyetértésével került sor. Műemlékeink között viszonylag kevés az agrártörténeti emlék. A rendelet ezért is gondol ama épületek megóvására, amelyek — mivel nem tekinthetők műemléknek, így nem élvezik a műemlékek részére biztosított áUami gondoskodást - veszendőbe mennének. Pedig számunkra nagyon is becses agrártörténeti emlékről van szó. Számos ilyen építménnyel, épületcsoporttal rendelkezünk. Ilyen lehet pl. egy régi szakoktatási intézet, amely mezőgazdaságunk egy adott korszakában sokoldalúan a fejlődést szolgálta. Falai között kiváló tudós tanárok a szakemberek ezreit képezték ki. Az épület mellett elhelyezett szőlő-fajtagyűjtemény: sok éven át szolgálta a tanulók képzését, meg a gyakorlati gazdák szakmai felkészültségének fokozását, állandó korszerűsítését. A Kecskemét-Miklóstelepi volt vincellérképző iskola épületeire célzok. Régi, 1893-ban épített osztrák-magyar monarchiabeli típus-épületek ezek, ahol a homok meghódítói a szőlészet-borászat művészetét tanulták. Fajtagyűjteménye országos hírű volt. Ez az épületegyüttes - ott általunk létesített és egyre bővülő múzeumával - ma is azt a szorgalmat, alkotóerőt sugározza, amely jeUemezte az ott működő jeles tanárokat és a tudást elsajátító tanulókat. Az említett szakoktatási egység védelmével, gondozásával — élő emlékét, forrásanyagát óvjuk meg egy korszakra jellemző szakmai fejlettségnek; — tisztelettel adózunk azoknak, akik a kor könyörtelen viszonyai között, olykor csak néhány forinttal, de komoly szaktudással és kegyetlenül kemény munkával csodálatos szőlőkultúrát teremtettek a mindent elnyelni készülő homokon; — ápoljuk szakmánk nemes hagyományait, hogy erőt meríthessünk annak tanulságaiból; — eszményképet, olyan példát áUítunk az új sereg, a most tanuló fiatalok elé, amelynek nevelő hatása mérhető lesz. Különösen akkor, ha a múlt tiszteletreméltó örökségének elkötelező erején kívül rámutatunk a jövő előttünk áüó nagyszerű feladataira. A régi, kisüzemi, kisparaszti termelés munkaeszközeinek további gyűjtését szintén sürgeti a múló idő. A mechanikai munkaeszközök együttesét Marx a termelés csont- és izomrendszerének nevezte. Feladatunk, hogy az utókor számára a régi munkaeszközöket, mint mezőgazdasági termelésünk fejlődése egyes állomásainak beszédes bizonyítékait megőrizzük. Egyúttal feldolgozva e szerszámok használatának munkafogásait, rögzítve a velük elérhető munkateljesítményt, kiképzésük magyarázatát. Ezért a gyűjtés során ezek írásos rögzítése indokolt. A gépek (gőzgépek, robbanómotoros erőgépek, fogatos- vagy gépi vontatású munkagépek) gyors váltása ismeretes. Okait szükségtelen fejtegetni. Számolnunk kell azonban egy nagyon fontos körülménnyel. Ugyanis a gépek elavult, használhataüan állapotukban is bizonyos értéket képviselnek. Lévén fő alkotóelemük fém, ami ebben az állapotában is az ipari feldolgozás fontos nyersanyagát képezi. Gyűjtésüket, felvásárlásukat jól működő
