Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

P. Erményi Magdolna: Magyarország főbb borvidékeinek története a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállításaiban

Azt a fejlődést, melyet a szőlőtermesztés hazánkban elért 1945-től napjainkig, múzeumunk néhány időszakos kiállításban foglalta össze. Az állami gazdaságok és MgTsz-ek megszervezését követő évtizedet a tapasztalatszerzés jellemezte. Ekkor szőlőtermő területünk többsége kisüzemi jellegű, gépi művelésre alkalmatlan telepítési rendszerű. A szőlőművelés és borkezelés hagyományos módon történik. A nagyüzemi szőlőtermesztés alapjait elsősorban az állami gazdaságokban az 1961—65. években telepített 16 000 ha ültetvény vetette meg. Az új szőlők 65%-a síkvidékre, nagyobbrészt homoktalajra, 35%-a dombvidékre, kötött talajú területre került a történelmi borvidékeinkre. Az új szőlők telepítésével jelentős területi összevonás következett be. Olyan gazdaságok alakultak, melyek 500 ha vagy egy-kétezer ha feletti szőlőterülettel rendelkeztek. Az új telepítések mellett az állami gazdaságok az 1960-as évek végén 5000 ha szőlőt korszerűsítettek (széles sortávolságokat alakítottak ki a közbeeső sorok kivágásával, az alacsony tőkeművelést felemelték, magas kordonművelésre állították át). Ezek mellett nagy befogadóképességű, korszerű szőlőfeldolgozó és borászati üzemeket, tárolótereket és borpalackozókat létesítettek. Az 1971. évvel kezdődött 5 éves tervidőszakban a szőlő- és bortermelésre szakosított állami gazdaságok legfontosabb célkitűzését, az ágazat továbbfejlesztését megvalósították. Szőlőik 90%-án kialakították a komplex gépesítés feltételeit, az optimális biológiai igényeket biztosító sor- és tőke távolságot, tőkeművelési módokat (240 cm, majd 350 cm sortávolság, magas kordonművelést, mely 120-150 cm magas). 1974-ben, ahol erre lehetőség nyüt, gépesített betakarítást alkalmaztak. (1974-ben már 25 szőlőkombájn dolgozott). A nagyüzemi termeléshez igazodó fajták váltották fel a régi kisüzemi fajtákat. A növényvédelem ma már a legkorszerűbb gépekkel történik. Elindult a helikopteres permetezés is. Laboratóriumi talaj-és levélvizsgálatok alapján irányítják a tápanyagvisszapótlást. Csapadékpótló öntözéssel biztosítják a termésnövekedést és minőségjavulást. A borászati létesítmények bővítése és korszerűsítése tovább fokozódik. A MgTsz-éknél a szőlőtermesztés az 1960-as években ugyancsak az új telepítésű szőlőkkel indul el a korszerűség útján. A hagyományos művelésű szőlők egy részét korszerűsítik. Az elöregedett és nagyüzemi művelésre alkalmatlan szőlőket fokozatosan kivágják. Az új nagyüzemi termesztési móddal az állami gazdaságokhoz hasonlóan a hektáronkénti termésátlagot növelik. (Általában az állami gazdaságoknál, vagy szőlőtermelő szövetkezeteknél a 70 q/ha termésátlag elérésére törekednek). Több szövetkezeti üzem és állami gazdaság termelési együttműködési társulást, termesztési rendszereket alakít ki. E fent vázolt folyamatot mutatta be múzeumunk néhány kiállításban állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek közreműködésével.