Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

P. Erményi Magdolna: Magyarország főbb borvidékeinek története a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiállításaiban

készítésű, egyik szőlőből a másikba könnyen mozgatható kerekes prést is használ. A gyári vascsavarorsós prések mintájára, házi készítésű, kisméretű (kb. 1 m

2 felületű) faprések is megjelennek. Sokan bérpréselést vállalnak. A szölőzúzók az országban a XX. század elején széles körben, így e vidéken is, elterjednek. A bort a tanya gazdasági épületeihez tartozó veremben tárolják. Kevesen tudnak kőpincét építeni.

12 (8. sz. kép) A hagyományos borvidékeinken, elsősorban a tokaji és a balatoni területeken a kormány támogatásával a XIX. század végén nagy ütemben történik az újratelepítés egyrészt a filoxérának ellenálló direkttermő fajtákkal, de legnagyobb részben az oltvány szőlőkkel. E korszakkal elindul az az új termelési technika, mely hazánkban az 1950-es évekig a szőlőtermelés gyakorlatát jelentette. Ez a termesztési mód szélesebb körű ismereteket, nagyobb szaktudást igényel, ami magába foglalja az alanynevelést, az oltásmódokat, aleszűkültjó és bő termést adó fajtákat, a soros művelést, a talajerő pótlást, a rendszeres növényvédelmet, az új intenzívebb tőkeformát a bakművelést és a minőségi bortermelést. Az ország e termelési ágazat védelmére megalkotja 1908-ban azt a bortörvényt, mely behatárolja és egyben szabályozza borvidékeink termelési szerkezetét. (9. sz. kép) 9. Toka/hegyalján használt prés. Tolcsva, Borászati Múzeum 12. Für L. 1978. 8 10