Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Balassa Iván: A mezőgazdasági munkaeszközök fejlődése és múzeumi kiállításuk
A MEZŐGAZDASÁGI MUNKAESZKÖZÖK FEJLŐDÉSE ÉS MÚZEUMI KIÁLLÍTÁSUK (Előadás a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Egyesületének V. Kongresszusán /Neubrandenburg, 1978.szept. 10—16./) BALASSA IVÁN A múzeumok feladata az egyes korszakok jellegzetes és egyedi tárgyainak, alkotásainak felkutatása, őrzése, tudományos feldolgozása. Mindennek eredményeképpen kiállításokon mutatja be egy-egy korszak, meghatározott földrajzi egység termelését, művészetét, kultúráját, mindennapi életét. Mindebből következik, hogy a múzeumi munka középpontjában mindig a tárgy áll és ehhez csak másodrendűként csatlakozik minden más forrás, mely a tárgy tudományos feldolgozását, a kiállításban történő bemutatás kiegészítését szolgálja. Ha mindezt általában elmondhatjuk a múzeumokról, akkor ez természetszerűen vonatkozik azokra is, melyek a mezőgazdaság egy-egy ágának, korszakának, vagy akár egészének bemutatására vállalkoznak. Ha most a mezőgazdasági múzeumok tárgyait nézzük, akkor azok között is bizonyos különbséget állapíthatunk meg. Ha egy-egy korszak termelését akarjuk tanulmányozni és kiállítás formájában bemutatni, akkor elsőrendű hely illeti meg a munkaeszközöket, illetve azok összefüggő csoportjait, mert azok egy általánossá vált marxi hasonlattal a termelés legfontosabb tényezőjének, valóságos csont- és izomrendszerének tekinthetők. Megfelelő tudományos feldolgozás után azt is megmutatják, hogy milyen társadalmi viszonyok között folyik a termelés. A társadalom, a termelés és annak legmozgékonyabb alkotórésze: a munkaeszköz állandó kölcsönhatásban él egymással. Míg a munkaeszköz az ember kezében a termelés aktív eleme, addig szükség van olyan passzív tárgyakra is, melyek a termelés eredményét megőrzik, annak felhasználásáig. így például a tartóedények a termelés és felhasználás nélkülözhetetlen és a termelőeszközök mellett fontos, de mégis másodrendű tényezői. A múzeumok bármennyire is tárgyak oldaláról vizsgálják a kérdéseket, de sohasem felejthetik el, hogy azok készítője, fejlesztője, használója minden esetben a társadalomban élő ember. Az ember készítette az első kezdetleges szerszámot, mellyel már meghatározott munkát tudott végezni. Ezzel vált lehetővé, hogy a természettől olyan eredményeket csikarjon ki, amit az egyébként önmaga nem adott volna. Az emberben a munkaeszközök készítése és használata során felhalmozódott tudás tette lehetővé azok fokozatos javítását, vagy akár a társadalmi szükséglet kielégítésére szolgáló egészen újak felfedezését. A múzeumi tárgyak ilyen szemlélettel történő vizsgálatának az egész múzeumi munkán: a gyűjtéstől a kiállításig végig kell húzódnia, mert az csak így lehet igazán eredményes.
