Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Veress Éva: Számítógépes agrártörténeti archívum
ságok adatai és eloszlási arányai a forrásban hozzáférhetők. A hiányok egyaránt nehezítették az adatok ellenőrzését, korrigálását és a számítási eredmények korrekt interpretálását. Az 50 fajta adatból (statisztikai változóból) egy-egy adatsort (,file"-t) képeztünk; minden adatsor olyan számtáblázatnák felel meg, melynek a hét gazdaságkategória szerint 7 oszlopa és a 101 területi egység szerint 101 sora van. Számító programunkat ezen a munkán kísérleteztük ki. Lezárt feldolgozás (1974). A számítási eredmények hasznosítását - a 3.1. ponthoz hasonlóan — leginkább az intern szakmai tájékoztatás formájában látjuk célszerűnek; ezt különösen az indokolja, hogy a forráskiadvány csak a fontosabb adatokról ad megyei szintű értékelést, az eszköz- és gépi felszerelés adatait csak országrészenként tekinti át, értékeléseit pedig a négy nagy gazdaságkategóriára (törpe-, kis-, közép- és nagygazdaságok) korlátozza, miközben az adatok megyei szinten 11 gazdaságkategóriáról informálnak. (Nem volna illő ezt a kiadvány hibájaként felróni; a teljes részletességben való értékelés a mai technikai adottságok mellett végezhető el, és elvégzendő éppen azért, mert a felvétellel kapcsolatos forráskritikai aggályokat maguk a statisztika készítői felvetik és hasznos kulcsot adnak kezünkbe az adatok szűréséhez is.) 3.3. Keleti Károly élelmezési statisztikája (1887) A forrásban megyei szinten közölt, városi adatokkal kiegészített élelmiszerfogyasztási becslés teljes számszerű anyaga feldolgozásra került. A forrás a történeti országterület 63 vármegyéjére összegezve, külön is kiemelve az akkori 144 várost, adja meg 30 fajta élelmi cikkről a férfiak, nők, gyermekek élelmiszerszükségletét, három idényre (téli és nyári hónapok, ünnepek) bontva. Az adatok összetétele és csoportosítása a forrás szerinti; ez a feldolgozás nem a többi statisztikai munkához hasonlóan, hanem hibakereső és külön értékelő programok segítségével készült. Egyelőre lezárt feldolgozás (1976). Fő célja a Keleti által közölt becslés kritikai értékelése volt. Ezt a forrást ugyanis eddig leginkább az etnográfia hasznosította, számontartja az élelmiszergazdasági és orvos-diaetetikai szakirodalom, a gazdaságtörténet érdeklődése csak a legutóbbi időben irányult feléje. A statisztikatörténet nem végezte még el kritikai értékelését. Nem alakult ki egységes vélemény az eredmények hitelességéről, ugyanakkor maga a mű jelentős nemzetközi érdeklődést váltott ki az élelmezéstörténet fellendülésével. Az eddig végzett kritikai értékelésben addig jutottunk el, ahol a munkát szakmaközi alapon érdemes folytatni, az élelmezés6 és a néprajztudomány 7 bevonásával. Össze 6. Az orvos-diaetetikai irodalomban dr. Rigó János hívta fel a figyelmet a Keleti élelmezési becslését a kilencvenes években orvosi részről ért kemény bírálatra. Dr. Farkas Jenő, aki maga is végzett élelmezési felméréseket, szemmel láthatóan más stádiumát találta a század második felében átalakuló népi fogyasztásnak; Keleti becsléseit elhibázottnak és a közzétett nagytömegű számítást értelmetlennek vélte. Bírálatát cs más módon létrejött eredményeit érdemes szembesíteni az élelmezési statisztikával, más, egészségügyi forrásokkal együtt; Keleti felmérésének érvényességi idejét minden-
