Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Veress Éva: Számítógépes agrártörténeti archívum

2. A kutatási bázisállapot adattára 1. Történeti földrajzi adattár és történeti munkatérkép A történetileg változó településállomány földrajzi elhelyezkedésének nyilvántartása, a forrásokban előforduló lakott vagy lakatlan helyek azonosítása már az anyag mennyiségénél fogva is csak számítógéppel gazdaságos és biztonságos, éppúgy, mint a nagytömegű forrásfeltárásból származó adatanyag rendszerezése. A földrajzi rendszerezéshez géppel kezelhető topográfiai nyüvántartásra (a helységek térkép-koordináták szerint való meghatározására) van szükség, amihez a követelmény szerint definiált léptékű és részletességű térképalap keü. Ebből a térképből fejleszthető ki a különféle feldolgozási eredmények földrajzi áttekintését (a jelenségek térbeli kivetítését és területi szintetizálását) szolgáló, számítógéppel nyomtatott tematikus térkép;ennél a feldolgozások folyamán nagymennyiségű és változó kivitelű munkalap nyomtatására kell felkészülni. A településeket azonosító helynevek gépi kezeléséhez a változóan írt névalakok, különféle helyesírások, torzulások okozta azonosítási nehézségeket kell feloldani és ennek formalizmusát kidolgozni. Mind a számítástechnikai, mind az előkészítő feladategyüttes összetett, a részterületek szerteágazóak. A magyarországi kutatás nem rendelkezik a teljes történeti országterületre kiterjedő történeti topográfiával és helységnévtárral. Nem célszerű elébe vágni az ilyen irányú, folyamatban lévő alapmunkálatoknak, ezért a regionális részletességű munkához szükséges földrajzi segédleteket gyakorlati alapon és egyelőre a kijelölt bázisállapotra korlátozottan kellett tervezni. A bázisállapot — a XIX. századvég — földrajzi, közigazgatási viszonyait és településállományát az első hiteles közigazgatási segédletek alapján, az 1880-as évek állapota szerint határoztuk meg, és több lépcsős adatfelvételt szerveztünk. Az első lépcsőben kimunkált törzsanyag a továbbiakban szükség szerint bővíthető: az egykorú adatanyag kiterjesztésével, a korábbi névtárak és térképek, a feldolgozott levéltári források adataival éppúgy, mint a későbbi változások regisztrálásával, ami a Magyar Népköztársaság területén a jelenkorig, a történeti területen 1913-ig lehetséges. A térképalap megválasztását megkönnyítette, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban a megelőző évek folyamán kísérlet történt korszerű munkatérkép szerkesztésére, amikor Wellmann Imre kimunkálta az Agrártörténeti Atlasz alapjait. A Múzeum Adattárában lévő atlaszlapokhoz számítógépes helynévmutató volt készülőben és ez a munka eléggé előrehaladott ahhoz, hogy ezt az előzményt is hasznosítva, az Atlaszt tegyük a történeti topográfia (s ezzel együtt a munkatérkép) alapjává. A munkatérkép kartográfiai gondozását kutatási-fejlesztési együttműködés keretében az ELTE Térképtudományi Tanszéke látta el (témafelelős Klinghammer István). Az egész munkálat speciális számítástechnikai problematikáját Cseh László korábbi közös kutatásainkhoz kapcsolódóan dolgozta ki.