Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Várhidy Imre: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum hazai éremgyűjteményének legszebb darabjai
lönye. 13 Ezzel az éremmel az egyesület a példamutatóan méhészkedőket jutalmazta meg. A magyarországi méhészek 1883. augusztus 19—20-án vándorgyűléssel egybekötött kiállítást rendeztek Békés—Gyulán. Ez olyan kitűnően sikerült, hogy az eseményről készített érem körfelirata nem véletlenül hangzik úgy, hogy „Legyünk mindnyájan méhészek" (13 — 14. kép). Ennek a lelkesítőén hangzó felhívásnak az eredményéről szól az az élménybeszámoló, amely 1883. szeptember 16-án jelent meg a Méhészeti Lapokban. A tájékoztatóban ez olvasható: „Láttunk itt mindent, elkezdve a parasztkastól - a méhészeti előhaladottság legelső fokán álló kaptárakig, pavülonokig. Láttunk csuda dolgokat;a parasztkasban egy óriást, a mely mestermű, majdnem megszégyeníti az okszerű méhészeket. Láttuk a méheket megbűvölve mester-elnökünk által. Tétovázva állottunk meg, vájjon csodáljuk-e a mestert, vagy a méhek csodás működését. Tényeket láttunk. Valóságos méh és mézözön tárult elénk." Kiváló szervezési tevékenységéért a kiállítás bíráló bizottsága az első díjat Göndöcs Benedeknek ítélte oda, aki az Országos Méhészeti Egyesületnek, valamint a Békés-Gyulai vándorgyűlésnek az elnöke volt egyszemélyben. 14 A következő érem a fővárosunkban rendezett 37. méhészeti vándorgyűlésre készült 1892-ben (15-16. kép). Ekkor már — az egyre fejlődő — hazai méhészeteket a színvonalas gazdálkodás jeüemezte. A Gazdasági Lapok tudósítója így számolt be a kiállításról: „350 kiállító működött a kiállítás végrehajtásán, közülük 50 külföldi volt. Méz volt 8000 üvegben s 80 félmázsás bádog bödönben kiállítva. 2000 üveg tartalmazott mézszeszt, bort, sört, likőrt, mézeczetet, s mézben conczentrált gyümölcsöt. 137 méhkaptárt láttunk, s a szemle befejeztével rájuk foghattuk, hogy „toujours la même chose". 15 A nemzetközi kiállítás eredményhirdetésénél sok méhész munkaeszközét, termékét jutalmazta a bíráló bizottság. A kaptáraikat kiállítók közül tizen kaptak bronzérmet. Ezek között szerepel Neiszer György, akinek érme képen is látható. 16 Mindjárt a századforduló után 1902-ben újra hazánkban, Temesváron rendeztek méhészeti vándorgyűlést (17—18. kép). A találkozó legkiemelkedőbb egyénisége Dzierzon János volt, az a 92 éves porosz méhész, aki méztermelés tárgyú előadásával nagy sikert aratott. Az idős méhész a — tíz évvel korábban tartott - budapesti vándorgyűlésen is részt vett. A kiállítás anyagát hat csoportra osztotta a rendezőség: az élő méhek, a kaptárak, a méhtermékek, a méz és a viasz feldolgozása, a méhészeti oktatás eszközei és a méhészeti szakirodalom mind egy-egy témacsoportot képviselt a kiállításon. Az utolsó napon 20 arany-,70 ezüst-, és a 60 bronzérmen kívül számos tárgyjutalmat is osztottak ki a kiállítóknak. A képen látható ezüst érmet Ballá Kálmán újszászi lakos kapta. 17 A Méhészeti Közlöny 1912. szeptember és október hónapokban közölte a kolozsvári kiállítás eseményeit. Mi jellemezte ezt az Országos Méhészeti Kiállítást? A méztermékek 13. A Magyar Országos Méhészeti Egyesület rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. ML. 1880. 6-8. 14. A magyar méhészek 1883. évi augusztus hó 19. és 20-án Békés-Gyula mezővárosban tartott Il-ik vándorgyűlésének jegyzőkönyve. ML. 1883. 173. 15. Pascalon GL.1892. 470-471. 16. A budapesti „nemzetközi" méhészeti kiállításban. GL. 1892. 488- 489. 17. A német, osztrák és magyar méhészek XLVII. vándorgyűlése és az ezzel kapcsolatos méhészeti kiállítás Temesváron. MK. 1902. 193-201,212-222.
