Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Varga Júlia: Magyarország állattenyésztése az 1873. évi bécsi világkiállításon

A kiállított lovakat bírálat végett négy osztályba sorolták. Az első osztályban, amelybe a tenyészlovak tartoztak, díszokmányt nyertek: a bábolnai, a mezőhegyesi, a kisbéri állami ménes és Debrecen városa. Érdemérmet nyert: Waldstein János gróf, Zichy Kamilló és Alfréd grófok, elismerő oklevelet Andrássy Aladár gróf Közreműködői éremmel lettek kitüntetve: Friedrich őrnagy (bábolnai ménes), Soest alezredes (kisbéri ménes), Horváth ezredes (mezőhegyesi ménes), Decker János, a lángi ménes és Szűcs Mihály a debreceni ménes igazgatója. A második osztályba a nóri és más nehéz tenyészlovak, a nehéz és a könnyű munkalovak, a harmadik osztályba pedig a könnyű kocsilovak és pónik tartoztak. E két osztályban Magyarországról nem állítottak ki. A negyedik osztályban, amelybe az angol és az arab telivér, valamint a fogat elé való, a vadász- és más hátaslovak számítottak, 131 lovat vezettek elő. Ebben az osztályban érdeméremmel Andrássy Gyula grófot és Appel Gusztávot, elismerő oklevéllel Szüllő Gézát, míg Hamburgi díjjal (500 forinttal és ezüst serleggel) Debrecen városát jutalmazták. Ahhoz, hogy Debrecen szabad királyi város által nyert díjnak mekkora volt az értéke, némi támpontul szolgáljon, hogy 1873-ban a búza átlagára mázsánként 14,70 forint volt. Halászat A haltenyésztés főként grafikákon és statisztikai táblázatokon szerepelt a kiállításban, nem pedig a haltenyésztés termékeinek bemutatásával. Ausztriából a Schwarzenberg hercegek pompás pavüonja előtti vízmedencékben szép ponty- és csukapéldányokat mutattak be. Az osztrák tengerészeti kiállításban pedig az Adriai tenger faunáját és a tengerparti halászat eszközeit lehetett látni. A halászati kiállításon szép gyűjteményekkel Németország, Norvégia és Svédország is szerepelt. Hazánkban a mesterséges haltenyésztés abban az időben még gyermekkorát élte, nálunk akkor csak néhány ilyen tenyészet létezett: az iglói, a nagyszebeni, a prázsmári, a rozsnyói és a brassói. Ezek közül a nagyszebeni, a prázsmári és a rozsnyói tetemes államsegélyt kapott. A gyakran néptelen folyókat és tavakat a teljes kifosztástól itt-ott csak célszerű halászati szabályrendeletek mentették meg. Mintaszerűnek voltak mondhatók a balatonparti megyék, Szepes megye és Kolozsvár üyen vonatkozású statútumai. Korszerű halászati törvényünket (1888: XIX. tc.) csak másfél évtizeddel később alkották. Magyarország természetes vizekben élő halait egyedül a balatoni fogas képviselte négy borszeszben bemutatott ritka szépségű példányban. Kiállítójuk Rosenberger Mihály és fia volt Fonyódról. Élő halakkal hazánk nem szerepelt a világkiállításon. Méhészet A méhészet programon felüli rendezvény volt a bécsi világkiállításon. Élő méhek bemutatását nem engedélyezték a kiállítás területén. így a méhészegylet kezdeményezésére és rendezésében az élő méhek, a méhkasok és a méhészeti termékek nemzetközi kiállítását 1873. július 1-től szeptember 15-ig Bécs közelében, a simmeringi községi iskola tornatermében és kertjében tartották meg. A látogatók 20 krajcár beléptidíjért nézhették meg ezt a kiállítást.