Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Varga Júlia: Magyarország állattenyésztése az 1873. évi bécsi világkiállításon

Mintegy 60 különféle típusú kaptár volt kiállítva, de tapasztalt méhészek véleménye szerint értékes újítás alig volt rajtuk észlelhető. A tekintélyes mennyiségben és ügyesen csoportosított más méhészeti eszközök nagyobb érdeklődést keltettek. Hazánk főként kaptárakat állított ki és méhanyaszállító-szekrényből néhányat, egyéb méhészeti eszközökből semmit. A kaptárak közül kitűnt Rajmund Frigyes lorettói (Sopron megye) asztalosnak egy díszes és több közönséges kasa és egy pár egyszerű szállító szekrénykéje. Nagyszebenből bemutattak egy Dzierzon kaptárt és egyebeket. A szakértőknek feltűnt a közönséges fűzfavesszőből készült Hutter kas, a kastetőn négyszögletes ládában a léptartó rámácskák voltak elhelyezve. A vesszőfonatot kívül-belül lágy marhatrágyával és „szapult" hamu keverékével kenték be használatba vétel előtt. A Hutter kas átmenetet képezett a primitív kasoktól a Dzierzon méhlakáshoz. Előnye, hogy olcsón, kevés fáradsággal és szakértelemmel volt elkészíthető, és belőle a méz kivehető a méhek megölése nélkül. Az Üyen kas kb. 1 forint 40 krajcárba került. A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium a szerkezet célszerűségét elismerve, az Erdélyi Gazdasági Egylet útján már a kiállítás időpontjáig is több száz példányt osztott ki a méhészettel foglalkozó néptanítók között, a Bécsben kiállított példányt pedig átengedte a weihenstephani (bajorországi) gazdasági tanintézet részére. A debreceni felsőbb gazdasági tanintézet méhészete és annak termékei is helyet kaptak a világkiállításon. A tanintézet oktatóméhese közel száz évig szolgálta a méhészeti oktatást. Képzett gazdák és lelkes néptanítók százai sajátították el ott a méh ész kedés alapismereteit. A Hruschka-féle mézürítő gép (pörgetőgép) majdnem minden ország kiáUításában szerepelt jelentéktelen módosításokkal. Szalma- és viaszpréseket is szép számmal mutattak be. Mindamellett a méhészet a bécsi vÜágkiáüításon csak másodrendű szerepet játszott. Selyemtenyésztés A kiállítási program élő állatok bemutatójának első tervezetében nem volt szó selyemtenyésztési kiállításról, valószínű tehát, hogy e kiállítás gondolata az 1871-ben készült első kiállítási tervezet összeállítása után vetődött csak fel. Európából hazánkon kívül Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Oroszország és Törökország szerepelt az 1873. évi bécsi világkiállítás selyemtenyésztési részlegében. Legjelentősebb volt Olaszország kiállítása. A páduai selyemtenyésztési kísérleti állomás által kiállított selyemhernyómodeU valóságos remekmű volt. Törökország és Oroszország is küldött kisebb számmal különféle selyemgubókat. A szakembereket legjobban érdekelte az a sokféle gubóegyüttes, amelyeket Ázsiából, Afrikából, Dél-Amerika különböző országaiból és Ausztráliából mutattak be. Kína viszont teljesen hiányzott, de megjelentek a kiáüításon Japán, Kalifornia és más országok. Magyarország évi gubótermése 1873-ban 8000 mázsára volt tehető, ennek közel felét a déli országrész szolgáltatta. Bécsben hazánkat csak néhány kiállító képviselte. Az általuk bemutatottak közül kitűnt Bezerédjnéé Hídjáról (Tolna megye), Luckhardt Lujzáé Brassóból és Varga Elek pécsi selyemfonóda tulajdonos kiállítása.