Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)
Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban
Ezek jószágai többségükben a haszonbérleti rendelkezések, ületve a kulákkorlátozó intézkedések által érintettek gazdaságaiból kerültek ki, ahol az általánosnál nagyobb szerepe volt az ökörrel történő vontatásnak. Az 1949 elején lezajlott felülvizsgálatok során a kiszállt bizottságok több helyen állapították meg, hogy a bérleti területekkel átvett igásállatok többsége ökör. Sőt egyes esetekben — Kisújszálláson két csoportnál is — csak ökör jutott a tszcs birtokába. 67 A bizottságok által összeállított állami támogatási javaslatokban ezért többnyire ló szerepelt. Minthogy azonban a termelőcsoportoknak megsegítésképpen átadott igásjószágok nagyrésze a kulákgazdaságokból átvett állományból került ki, ezek között is nagy volt az ökrök aránya. Az 1949. áprüis 8-ig kiadott állatok között Kisújszálláson egyáltalán nem volt ló (csak 9 ökör és 2 tinó), Karcagon, Mezőtúron és Túrkevén pedig a csoportok által átvett 1—2 ló meUett mindenütt szerepel 2—4 ökör. 68 Az 1949 tavaszán a termelőcsoportok birtokába jutott igásállat-mennyiség általában kevésnek bizonyult. Az irányító szervek — s maguk a csoportok is — lovak beszerzését szorgalmazták. Ezt részben hitelből történt vásárlással, részben - Kisújszálláson - ökrök eladásával szerzett pénzből való vétel útján igyekeztek megvalósítani. 69 1949 őszétől egyre inkább a lovon tatás jellemző a termelőszövetkezeti csoportoknál is. Ehhez hozzájárult, hogy a közös gazdálkodás útjára lépők között akkor már többen voltak állatállománnyal — s ezen belül lóval - rendelkezők. Nagyobbra sz ben azonban a vásárlás volt a jellemző. Az 1950 februári adatok azt mutatják, hogy mind a négy városban a közös állománnyal bíró tszcs-knél már több ló volt, mint ökör, sőt a többség már csak lóval rendelkezett. 70 Ez a helyzet az 1951 elején lezajlott nagy átszervezés után méginkább jeUemzővé vált. Egyes termelőszövetkezetekben ugyan még az ötvenes évek közepetáján is tartottak ökröket, azok száma azonban jóval elmaradt a lovakétól. A karcagi Áprüis 4 tsz-nek 1953 elején 37 ökre és 204 lova, a mezőtúri Gerő tsz-nek 1952 októberében 6 ökre és 44 lova, a karcagi Petőfi tsz-nek 1954 őszén 2 ökre és 27 igáslova volt. 71 A szövetkezeti lóállomány 1951 elején - elsősorban az új tagok állatbevitele révén — nőtt meg ugrásszerűen, azt követőleg már csak mérsékelten bővült. Ezt jelzi, hogy a túrkevei közös gazdaságok lovainak száma az 1950 februári 16-ról 1951 áprilisáig 500-ra emelkedett, 1953 március l-ig pedig 664-re. 72 Az ötvenes évek közepetáján - mint a 3. sz. táblázat mutatja — a négy város termelőszövetkezeti lóállománya kisebb mértékű ingadozással tartotta nagyságrendjét. 67. MSZMP MB A. 39/2/198. 68. SZML Szmfi. 337/1949. 69. UMKL FM Tsz. Főo. 7551 (Ki-74)1949 70. SZML MEZIG 1322/1950. 71. UMKL FM Tsz. Főo. Szolnok m. 1953 Karcag, 1953 Mezőtúr, 1954 Karcag 72. SZML MEZIG 1322/1950, MSZMP MB A. 39/2/205. és Szolnok megye statisztikai évkönyve 1952-55 198.
