Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban

A kollektivizálás gyors végrehajtása a tanyai életforma tömeges feladását idézte elő.

34 Az átszervezést követőleg a tanyán maradottak állattartási lehetőségei is leszűkültek, mert az ötvenes évek első felében a háztáji jószágok számát erősen korlátozták. Az előírásokat ugyan több esetben túllépték,

35 az állattenyésztés elsődleges színhelyei azonban - legalábbis a négy legfontosabb fajt tekintve — már nem a paraszti tanyák voltak. Az első közös gazdaságok állattartó telepeinek kialakítása szempontjából fontos — szinte meghatározó — szerepe volt az egyes meglévő tanyáknak. A termelőcsoportok kezdetben jószágaikat azoknak a nagygazdatanyáknak az épületeiben helyezték el, amelyeket a kulákbérletekkel együtt vettek át, vagy a tagosítások során kaptak meg. Többnyire az így birtokukba jutott portákra építették új istállóikat, ólaikat is. A termelőszövetkezeti majorok azonban a környező területekkel nem képeztek szoros ellátási egységeket. Meg kell jegyeznünk, hogy az így kialakított áüattartó telepek — a vasúttól és közúttól, valamint a vülanyhálózattól való távolságuk miatt - a nagyüzemi jellegű tenyésztés kifejlődése számára kedvezőtlen feltételeket jelentettek.

36 A parasztgazdaságokra - mind a tanyákon, mind a városi portákon — az olcsó megoldásokkal létesített állattartó helyek voltak a jellemzők. Az istállókat, ólakat többnyire helyi anyagokból (vályog, fa, nád stb.), saját erőből építették. Nem törekedtek magas szintű technikai megoldásra, de az állatok szükségleteit szem előtt tartották. Az olcsó és egyszerű építkezési mód alkalmazásával az állatállomány növekedésének lassú üteme mellett a jószágok elhelyezése nem ütközött nehézségekbe. A gyorsütemű kollektivizálás az állatlétszám és a férőhelyek mennyisége közötti egyensúlyt megbontotta azáltal, hogy az áUatok jelentős részét koncentrálta. Ennek következtében addig használt épületek megürültek, másutt újak létesítése vált szükségessé. Az igen rövid idő alatt óriásivá növekvő igények kielégítésének feltételei azonban távolról sem voltak maradéktalanok. A nagybérletek 1948 őszén igénybevett területén alakuló közös gazdaságoknak kezdetben még nem voltak férőhelygondjaik.

37 A földdel együtt több-kevesebb épületet, tanyákat is birtokba vehettek, ugyanakkor állatállományuk kicsi volt. 1949 elején még kihasználatlan istállók, ólak is voltak. (Ez tette lehetővé például a túrkevei Vörös Csülag tszcs-nek a már említett bérhizlalást.) 1949 nyarán-őszén egyes helyeken már építési feladatokat is adott az állattenyésztés. Ez akkor többnyire épületátalakítást és javítást jelentett. A tszcs-k által felvett beruházási hitelek 1949. augusztus 31-én összeállított listája azt mutatja, hogy a pénzt a csoportok általában nem új épületek létesítésére, hanem régiek rendbehozására kapták.

38 A kisúj34. Korabeli összegzés szerint a tsz-várossá válástól 1951 végéig Karcagon 570, Kisújszálláson 206, Túrkevén 174, Mezőtúron 512 család költözött el a tanyáról. Erdei Ferenc 1951. 143. 35. A megengedettnél nagyobb háztáji állatállományról tesznek emh'tést a jelentések 1955-56ban Mezőtúr és Túrkeve esetében. MSZMP MB A. 39/2/206. 36. 1951. április 30-i jelentés szerint Karcagon a tsz-ek és a tszcs-k tanyaközpontjai a vasúttól és műúttól távol esnek, a Szabadság tsz központjától a villamos távvezeték is 10 km-re van. Uo. 39/2/207. 37. Kivételt jelentett a mezőtúri 4. sz. tszcs, amelyről már 1949. május 18-án azt jelentették, hogy „állatai idegen tanyán vannak". UMKL FM Tsz Főo. 7551(Me-16)1949 38. Uo. 8007/281/1949