Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban

volt jellemző. 1949 közepéig a termelőszövetkezeti csoportok tagjai közé földtulajdonnal rendelkezők szórványosan — jobbára kevés és rosszminőségű területhez jutott újgazdák — kerültek. 11 A termelőszövetkezeti szervezés következő — 1949 őszétől 1950 közepéig tartó — hulláma már a parasztság szélesebb rétegeit érintette közvetlenül. A földművesszövetkeze­tek mezőgazdasági termelőeszközeinek - zömmel 1950 elején — a tszcs-k és állami szervek részére történt átadása 12 elsődlegesen az 1945-ben földhöz juttatottakat érintette, az 1949 őszén mind a négy városban sorrakerülő részleges tagosítások hatását viszont in­kább a régi birtokosok érezték. Ezekkel párhuzamosan újabb kollektivizálási kampányok zajlottak le, amelyeknek eredményeképpen a négy városban is erőteljesen bővült a ter­melőszövetkezeti taglétszám és földterület. A növekedés ebben a szakaszban a nincstele­nek és az újgazdák belépéséből, valamint az állami tartalékba került kulákföldek egy ré­szének átvételéből adódott. 1950 márciusában a négy város 32 közös gazdaságának 1399 tagja közül 600 (42,9%) agrárproletár, 752 (53,8%) újgazda, 16 (1,1%) nem mezőgazda­sági foglalkozású volt és csak 31 (2,2%) régi birtokos. 13 A paraszti termelés hagyományait hordozó társadalmi réteg tehát csaknem teljesen kívül volt még a termelőszövetkezeti szektoron. 1950/51 fordulóján alapvető változás következett be. Az MDP II. kongresszusának előkészítését kísérő kollektivizálási kampány során a termelőszövetkezeti szervezés irányí­tói nagy erők bevetésével néhány hét alatt keresztülvitték, hogy előbb Túrkeve, majd Karcag, Kisújszállás és Mezőtúr is termelőszövetkezeti város lett. 1951. április 23-i összeg­ző jelentés szerint a négy városban mindössze 487 kis- és középparaszti gazdaság maradt 2600 kh területtel. 14 A kulák kategóriába nem sorolt régi birtokos parasztok szinte teljes köre nem egészen egy év alatt — zöme pedig hetek alatt - a közös gazdaságok keretei kö­zé került. A viharos gyorsasággal lezajlott - és igen sok társadalmi feszültséggel terhes — átszervezés úgyszólván szétrobbantotta a hagyományos paraszti gazdálkodás rendjét, noha annak számos eleme rövidebb-hosszabb ideig fennmaradt, s a nagyüzemi keretek között több-kevesebb — jobbára a kényszer diktálta — változtatásokkal éveken át sajátos ellent­mondásként lényegében kisüzemi jellegű termelés folyt. amelyik nem foglalkozott rizstermeléssel. MSZMP MB A. 39/2/198. és UMKL FM Tsz fó'o. Szolnok megye 1949 Mezőtúr. 11. Az 1949 januári felülvizsgálati iratok szerint a túrkcvei csoportok kivétel nélkül a 9000-es rendelet alapján igénybevett kulákbérleteken alakultak. Mezőtúron gyenge minőségű földekkel rendel­kező újgazdák is csatlakoztak a termclőcsoportokhoz, sőt előfordult, hogy egy-egy 5 kh alatti régi birtokos is belépett. MSZMP MB A. 39/2/198. és 39/2/173., UMKL FM Tsz. Fó'o. Szolnok megye 1949 Mezőtúr. 12. A földművesszövetkezetek termelőeszközeinek átadása az egyik legfontosabb jelensége volt a földművesszövetkezeti és termelőszövetkezeti mozgalom szervezeti, jogi és gazdasági szétválasztásá­nak, amelynek keretében a 133/1950. M. T. számú rendelet előírásai alapján önálló jogi személyi­séggel rendelkező termelőszövetkezetekké lettek a termelőszövetkezeti csoportok. V. ö.:dr. Fazekas Béla 1976. 61. és 65., valamint 133/1950 M. T. sz. rendelet (Megjelent: Magyar Közlöny Miniszter­tanácsi és Miniszteri Rendeletek Tára 1950. május 7.) 13. MSZMP MB A. 39/2/195. 14. A felemelkedés útján 1971. 213.

Next

/
Thumbnails
Contents