Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Urbán László: A paraszti állattartás rendszerének felbomlása az első négy termelőszövetkezeti városban

2. A közös állatállomány kialakítása A termelőszövetkezeti szervezés üteme és a közös gazdaságok tagságának összetétele erőteljesen rányomta bélyegét a közös állatállomány kialakításának menetére. A kollektivizálás első évében a szövetkezők túlnyomó többsége agrárproletár volt, akik állatokat bevinni nem tudtak. Az 1949-50-ben belépő újgazdák is csak kevés jószággal rendelkeztek, így az 1951 elején lezajlott átszervezési kampányt megelőzőleg a szövetkezetek birtokában levő állatok nagy többsége idegen forrásokból származott, a természetes szaporodás szerepe kicsi volt. A legkorábban alakult termelőszövetkezeti csoportok egy része első jószágait a birtokba vett haszonbérleti területtel, az igénybevétel hatálya alá eső gazdaságok állományából kapta. Ezek száma nem volt nagy. Karcagon a (később Táncsics nevet viselő) tszcs 2 lóhoz, 2 szarvasmarhához, az egyik kisújszállási tszcs (a későbbi Táncsics) 2 lóhoz és 7 szarvasmarhához, a túrkevei 3. sz. tszcs 2 lóhoz jutott.

15 Feltehetőleg az 1949 januári felülvizsgálatkor a kisújszállási 1. sz. tszcs-nél talált 3 és az ugyancsak kisújszállási 3. sz. tszcs-nél számbavett 4 ökör is a 9.000/1948-as kormányrendelet alapján került a csoport birtokába.

16 Az 1949 elején felülvizsgált közös gazdaságok többségének állata egyáltalán nem volt. Az előbbinél jelentősebb forrásnak bizonyult 1949-ben a kulákjavaknak a tszcs-be irányítása. A gazdagparasztoktól különböző jogcímen (bírságtartozás, adóhátralék stb.) elkobzásra került jószágokból több csoport létesült. Egy 1949. április 8-i kimutatás szerint 2 kisújszállási, 3 karcagi, 5 mezőtúri és 3 túrkevei tszcs összesen 113 szarvasmarhát, 17 lovat és 224 sertést kapott.

17 Az 1949-ben a termelőcsoportokhoz került állatok számottevő részét jelentették a különböző akciók során állami támogatás keretében átadott jószágok. Ezek mennyiségére a január, máricus hónapokban, valamint az ősz folyamán kiszállt felületvizsgáló bizottságok tettek javaslatot. Az év első felében a négy város szövetkezeti gazdaságainak többsége - mivel egyoldalú rizstermelést folytatott — csak igásállatot kapott. Néhány tszcs-nél (kisújszállási Ady, karcagi Petőfi, Kossuth és Táncsics stb.) viszont fél vagy egész sertésvagy szarvasmarha törzstenyészetet is elhelyeztek.

18 Az ősz folyamán a törzsáUományt kérő közös gazdaságok száma nagymértékben megnövekedett úgyannyira, hogy az igények kielégítésében már nehézségek is mutatkoztak. Vásárlások útján 1949-ben még kevés jószághoz jutottak a termelőcsoportok. A rendelkezésünkre álló adatok szerint Karcagon és Kisújszálláson volt erre példa. A karcagi Táncsics a tagok járandóságának kifizetésére kapott előlegből vett 4 bivalyt, a kisújszállási 15. MSZMP MB A. 39/2/198. és UMKL FM Tsz. Fó'o. Szolnok megye 1949 Túrkevc 16. UMKL FM Tsz. Fó'o. Szolnok megye 1949 Kisújszállás 17. SZML Szmfi 337/1949 A sertések nagy részét (1 75 db-ot) a túrkevei 3. sz. (későbbi Vörös Csillag) tszcs kapta. 18. MSZMP MB A. 39/2/198. A törzstenyészet 21 anyakocából ill. 15 tehénből, valamint a hozzájuk tartozó apaállatokból állt, ezeket a tszcs-k a szaporulatért tartották.