Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Pintér János: Hódmezővásárhely agrárviszonyai a századfordulón a korabeli statisztikák tükrében

mintegy 500 n.öl jutott.

21 Érthető, hogy ekkora területen elsősorban szőlővel volt érdemes foglalkozni. 1895-ben Csongrád megye más részein, de főleg Szegeden nemcsak a legelő, hanem a rét, sőt esetenként a szőlő szerepel második helyen a szántó mögött. Az 1 kh alatti birtokoknál, Szegedet és a (két városon kívüli) Csongrád megyei gazdaságokat vizsgálva, azt láthatjuk, hogy a szőlő került a második helyre, szorosan a szántó után sorakozva. Hasonló a helyzet az 1—5 kh közöttieknél, bár itt a szőlő aránya (Szeged : 19,3%, Csongrád megye: 12,7%) már jóval elmarad a szántó mögött (Szeged: 66,4%, Csongrád megye: 77,6%). Az 5—100 kh és a 100-1000 kh közötti kategóriáknál változik a kép: Szegeden a szántó mögött (67,2% illetve 62,4%) a rét aránya a legnagyobb (16,2% illetve 21%), Csongrád megyében viszont a szántó után (79,4% és 68,5%) a legelő következik (8,2% és 17,0%). Ami a szőlő arányát illeti, ennek okát mindenekelőtt abban látjuk,hogy filoxérától mentes immúnis homoktalajokat elsősorban Szeged határában találhatunk, másrészt pedig itt jelentkeztek szépszámmal azok az új telepítők, akik egyénenként néhány száz négyszögölnyi vagy egykét holdnyi parcellákat ültettek be a filoxérának ellenálló új homoki fajtákkal, termővé téve ezáltal jelentős területeket.

22 Azokon kívül, akik megélhetési forrásnak tekintették a szőlővel való nehéz és fáradságos munkát, több százra vagy talán ezerre tehető azoknak a városi polgároknak, értelmiségieknek, iparosoknak a száma, akik - mai szóhasználattal élve — „hobby"-ból foglalkoztak szőlőtermesztéssel. Ilyen számottevő réteg Csongrád megyében egyedül Szegeden volt található ebben az időben. II. Növénytermesztés Már a szántóterület meghatározó szerepéből is látható, hogy Hódmezővásárhelyen a két fő mezőgazdasági ágazat közül a növénytermesztés messze megelőzte az állattenyésztést. Mint arról már korábban szó volt, Csongrád megyében — mindenekelőtt pedig Vásárhelyen — minimálisra zsugorodott az ugar területe, az összes szántóföld alig egy-két százalékát jelentette.

23 Az elemi csapások 1901-1915 között a bevetett területnek csekély hányadát pusztították csak el. Átlagban számolva, 1901—1905 között 3400 kh-t, az összes szántó 3,4%-át vették fel ilyennek Hódmezővásárhelyen a statisztikusok, s ezt mind az aszály okozta. 1906—1910 között 2,1% az elemi csapások átlagos aránya városunkban. Ez 2305 kh-t jelent, 127 kh jégkár, 1089 kh fagykár és szintén 1089 kh rovarkár. 1911-1915 között csak 48 kh lett használhatatlan, 30 kh-t az árvíz pusztított el, 18 kh-t pedig jégverés ért.

24 21. Uo. 22. A füoxéravészre, illetve a homoki szőlők telepítésével kapcsolatban az egykorú munkák mellett l. Für L. 1977, és Pintér J. 1978. tanulmányát. 23. M.S.K. 66. k. 7. 24. M.S.K. 66. k. 7. és 45. alapján.