Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig

volt, amelyből pl. az 1902. évi teli vásárra csak Magyarországról 90 ezer darab érkezett. Londonban ekkor már legalább egy évtized óta ismerték Nagykőrös, Kiskunfélegyháza és Szabadka kitűnő minőségű rendszeres pulykaküldeményeit.

78 *** Mind az élő, mind a leölt baromfi kivitele az exportőrök szempontjából nagyobb kockázattal járt, mint a tojáskivitel. Ezenfelül a hizlalás, a feldolgozás és a készáru tárolása jól felszerelt üzemi és hűtéstechnikai berendezést, jelentős beruházást követelt. Érthető tehát, hogy a baromflnagykereskedelemmel foglalkozó cégek is igénybe vették a XIX. század végén, ületve századunk elején alkotott iparfejlesztési törvényeinkben, különösen az ezek legkorszerűbbjében, az 1907J.II. tc-ben biztosított adó-, vám- és szállítási kedvezményeket. A baromfinagykereskedelmi cégek külföldön kialakították eladási körzeteiket. Itthon nem vetélkedtek, nem reklámozták áruikat, de külföldön harcban álltak egymással a vevőkért. Megbízottaik a propaganda sokféle eszközét alkalmazták, hogy áruikat a nagy világvárosok élelmiszer csarnokaiban a vevők mindinkább megismerjék, és állandó vásárlóikká legyenek. A legjobb propagandát azonban áruik kitűnő minőségével fejtették ki. A bécsi, berlini, milánói és londoni piacon ismert márka lett a nagykőrösi—kecskeméti J. B. S. (Josef Benedek und Sohn), valamint a Idskunhalasi I. S. N. (Ignatz Schneider Nachfolger) cégjelzés.

79 A versenyképesség az áru egyöntetű, jó minőségén kívül a rendszeres, gyors szállításon is múlott. Ezt megnehezítette, hogy az élő baromfi kiviteléhez nem voltak speciális vasúti kocsik, csak útközben nehézkesen kezelhető ketreces vagonok álltak rendelkezésre, amelyekben élő szárnyasokat 48 óránál hosszabb ideig nemigen lehetett károsodás nélkül szállítani. Különösen nyári meleg időben jelentett gondot, hogy miként jusson el baj nélkül az élő baromfi küldemény Berlinbe, Hamburgba, Frankfurtba vagy Kölnbe. A vágott árunál pedig a nagyobb távolságra történő szállítás alkalmával a jegelés okozott problémát. A leölt baromfi vámkülföldi értékesítését a szállítás drágasága is korlátozta; egy 100 q súlyú vagonrakomány leölt baromfinak Londonig szállítása több mint 1200 koronába került.

80 További értékesítési nehézség abban rejlett, hogy a termelés szervezetlensége miatt exportőreink nem mindig tudtak a pótmegrendelésnek eleget tenni. Nem hagyható szó nélkül, hogy a legjobb minőségű háziszárnyasokat (de szőrmés és szárnyas vadat is) az osztrák piac tőlünk gyakran nyomott áron vette csak át,Németország pedig vámtarifájának ismételt emelésével, nem egyszer határain baromfiegészségügyi vesztegzár életbeléptetésével sorompót állított a magyar baromfinak és termékeinek bevitele elé. Az 1908XXV. törvénycikkbe iktatott magyar—német állategészségügyi egyezmény egyes határozmányainak Németország részéről történt célzatos értelmezése szintén előnytelenül hatott baromfikivitelünkre. Ilyen körülmények között az első világháborút megelőző néhány évben egyre inkább Anglia lett a magyar baromfitermékek legjobb fogyasztópiaca, ahol exportőreink kifogástalan minőségű áruikkal a nagy távolság ellenére is megtalálták számításukat. 78.7/7. Holló J. 1903. 100. 79. 100 éves . . . 1970. 155. BI 80. ///. Holló J. 1903. 12.