Takács Imre szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980 (Budapest, 1981)

Mártha Zsuzsánna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban századunk elejéig

Itt említhető, hogy az 1832/36. évi magyar országgyűlés az Ausztriába kivitt búzára, borra és baromfira kivetett osztrák vám mérséklését kívánta, mire Bécsben azt válaszolták, hogy a vámügy intézése a korona, nem pedig az országgyűlés joga.

45 Könnyű megközelíthetősége folytán Bécs volt ebben az időben a magyar baromfinak és termékeinek a legjobb exportpiaca, de kisebb mértékben elmondható ez Grácról is. Sopron városától 1838-ban többen baromfikereskedői iparengedélyt kértek és kaptak, hogy árujukat a bécsi piacra szállíthassák.

46 Ramóczy Valérián — összhangban az eddig közölt adatokkal — azt írta, hogy „általában szárnyasállatokkal s, tojással az Austriával határos vármegyéink jövedelme s kereskedést űznek".

47 Az 1850-es évek második felétől kezdve a magyar baromfi és baromfitermékek kiviteléről elsősorban a kereskedelmi és iparkamarák évi jelentései tájékoztatnak.

48 Változatlanul ekkor is a toll játszotta az exportált baromfitermékek között a vezető szerepet. 1853-ban agyőri, a pápai és a pozsonyi kereskedők több ezer mázsa baromfitollat vásároltak fel kivitelre. A Pest-Budai Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint 1857-től 1859-ig kereken 25 ezer q tollat szállítottak ki az országból.

49 A krími háború éveiben (1853—1856) szünetelt Oroszországnak Németországba és más nyugati államokba irányuló, addig tömeges tollkivitele, ami az árak emelkedését eredményezte. Nyugat-Európa kereslete ekkor a többi keleti terület, köztük Magyarország felé fordult. Korizmics László külkereskedelmi statisztikájából megtudjuk, hogy 1844-ben gyapjúból majdnem 21, búzából csaknem 10, vágómarhából 4,2 és sertésből több mint 3,5 millió forint értékűt exportáltak Magyarországról és Erdélyből az osztrák tartományokba, ugyanakkor a szárnyasok, a tojás és a toll kivitelének együttes értéke mindössze 1,2 millió forint volt.

50 Kubinyi Lajos az 1875-ben baromfitollból származó évi exportbevételt mintegy 3 millió forintra tette.

51 Kőnek Sándor az 1868 és 1874 között Ausztriába és a vámkülföldre kivitt magyarországi toll értékét évi átlagban 3,5—4 millió forintra becsülte. Ugyanő megállapította, hogy 1866-tól 18754g az Osztrák—Magyar Monarchia területéről évenként 25 141 q ágytollat és pelyhet exportáltak több mint évi 6 mülió forint értékben, és annak jelentős része magyar termék volt.

52 Pisztory Mór szerint „ami a szárnyas állatok tenyésztését illeti, ennek részletes adatait nem bírjuk" . . . „baromfi tenyésztésünk virágzó állapotát legjobban a nemzetközi forgalom adataiból ítélhetjük meg".

53 45. Alföldi A. 1927. 11. 46.100 éves . . . 1970. 5. BI 47. Ramóczy V. 1847. 52. 48. Az első kereskedelmi és iparkamarát Fiumében 181 l-ben létesítették, jóval később, 1850-től kezdve más városokban is sorra megalakultak ezek az érdekvédelmi testületek: Pesten, Brassóban, Debrecenben, Kassán, Kolozsvárt, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárt. Az 1867. évi osztrák-magyar közjogi kiegyezés után csakhamar az 1868: VI. törvénycikk rendezte szervezetüket és működésüket. 49. 100 éves... 1970. 7. BI 50. Korizmics L. 1867.158-159. 51. Kubinyi L. É. n. 33. 52. Kőnek S. 1868. 298. 53. Pisztory M. 1884. 428-429.